2016. április 10., vasárnap

Ne menj el!

Jó, hogy itt vagy! Szorosan ölellek,
míg véget nem ér ez a pillanat.
Combok a combhoz, mellkashoz mellek.
Emléked majd örökké itt marad.

Elmúlt az ínség, vége a kínnak,
nem lesz már szenvedés oly leverő,
érzés és vágyak szeretni hívnak.
Kettőnkre vár a széles heverő.

De jó, hogy itt vagy! Többé ne menj el!
Nem lesz erőm, hogy elviseljem én
egyedül szembenézni a szennyel,
mely rám támad magányom éjjelén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.