| A Népszava tudósítása szerint a szakszervezeti oldal demonstrálta kompromisszumkészségét: a korábbi 80 ezerről 76 500 forintra mérsékelte a minimálbér-javaslatát, a szakmunkás bérminimumot pedig 95 ezer forintban állapították meg. Ehhez képest az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők alapilletménye 38650 Ft. Ebből egy frissen végzett, felsőfokú, szakirányú oklevéllel - hiszen csak ilyen munkatárs alkalmazható az államigazgatásban - rendelkező, kezdő köztisztviselő havi illetménye a rá vonatkozó 3,1 -es szorzószámmal 119800 Ft. Milyen következtetés vonható le ezekből a számokból? Sokféle, de ez bizonyosan: a magyar államigazgatás számára havi 43300 Ft-ot (119800-76500) ér a felső fokú végzettség (és a hozzá szükséges érettségi). De ha a szakmunkás minimál bérrel vetem össze, akkor az (érettségit leszámítva, hiszen a egy szakmunkás is lehet érettségizett), a felső fokú, szakirányú oklevél piaci értékét kapjuk: 119800-95000 Ft azaz 24000 Ft. Nem ez az az összeg, amit kb havonta fizetnek a térítéses felsőfokú hallgatók? Jó, mivel ma már szükséges a nyelvvizsga is, ami után nyelvpótlék jár; így a kezdő illetmény 23 200 Ft-tal több. Mivel felsőfokú oklevél csak nyelvvizsgával szerezhető, így az oklevél piaci értéke tehát: majdnem 50 000 Ft. Azaz a felsőfokú oktatásban szerezhető szakmai ismereteket az államigazgatás ugyanannyira (24000 Ft) értékeli, mint egy középfokú nyelvvizsgát. |
2008. december 3., szerda
Mennyit ér a diploma a közszolgálatban?
2008. november 19., szerda
Létminimum
| A Központi Statisztikai Hivatal tegnapi közleménye szerint Magyarországon 2007.-ben egy kétgyermekes családnak havi 192 ezer forint bevételre volt szüksége, hogy létminimumon élhessen. A létminimum számítás alapját a háztartás fenntartásához szükséges kiadásokon felül az alapvető élelmiszer fajtákban található fehérje, szénhidrát, zsiradék stb mennyiségek, ezeknek az élelmiszer fajtáknak a piaci átlagárai, valamint az egészségügyi napi beviteli minimumok segítségével készített függvény állapítja meg, mint azt egy korábbi blogomban közölt excel tábla tartalmazza. Nekem jelenleg ez alatt van a bruttó havi jövedelmem - tehát nem ez az érték a havi bevételem. Feleségem szociális támogatást kap az önkormányzattól, így családunk havi bevétele valamivel e 2 gyermekes modellre számított (tavalyi) létminimum érték fölött van. Tavaly is e fölött volt, ezen az alapon utasította el az önkormányzat a rendszeres szociális támogatás iránti kérelmünket. Ja: nem kettő, hanem öt gyermekem van, bár közülük kettő már saját jövedelemmel rendelkezik (egyiküké sem éri el nem az egy főre számított létmininimumot, de a - tudjuk jól, ennél alacsonyabb - megélhetési küszöbértéket sem). Ráadásul az én helyzetem igazán nem mondható rossznak, hiszen mióta 27 éve dolgozni kezdtem, még nem voltam munkanélküli. Igaz, ennek az volt a feltétele, hogy a 90-es évtizedben négyszer váltottam munkahelyet az előző 10 év állandóságával szemben. Ráadásul e váltások során teljesen feladtam "tanult mesterségemet", amire egyébként 13 éves koromtól (!) készültem, és olyan új szakmába kezdtem bele, amihez korábban semmi kedvem nem volt. Ehhez képest, bár ez utóbbi kisebb váltás volt, azóta még kétszer hajtottam végre pályamódosítást. |
2008. november 13., csütörtök
Látlelet József Attilától
Reggel munkába mentem, és "éreztem, bársony nesz inog, s a hajnali hideg szürkületben" dideregtek az ablakok ... s ismét háltak az utcán.
Nem véletlenül, mert ismét "forgolódnak a tőkés birodalmak, s csattog világot szaggató foguk, lágy Ázsiát, borzolt Afrikát (s kelet Európát) falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger, termelő zabálás, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája, s párás büdösség felhő lep bennünket el."
És ha valaki úgy gondolja, hogy ez a leírás József Attilától csupán költői kép, és idejét múlt, ki kell ábrándítsam: az elmúlt fél évszázadban soha nem volt aktuálisabb, és a valóságot soha nem írta le pontosabban, mint napjainkban. A rendszerváltással "demokratizálódó" egykori államkapitalista (azaz szocialista) államok megszűnése után magára találó tőke világméretű terjeszkedésbe kezdett, és immár semmi nem áll az útjába. Míg korábban saját területén "kénytelen" volt a kommunista és fasiszta diktatúrák ellensúlyozására jóléti rendszert létrehozni, ezek megszűnésével semmi nem indokolja a az értéktöbblet elsajátítási mértékének visszafogását. Mindez meg is látszik a gazdasági nehézségekre hivatkozó restrikciós politikán, melyet mind az USA, mind pedig az EU kormányai folytatnak, beleértve a peremen lévő új tagokat is. A száz éve szervezett munkásság elemeire esett szét, még a legerősebb védekező hagyományokkal rendelkező államokban is, térségünkben pedig soha nem is volt elégségesen szervezett. A peremen a jelenségre demagóg válaszok születnek, mint eddig, hasonló helyzetekben; beindul a bűnbak keresés évszázadok alatt jól bevált mechanizmusa: ismét terjeszkedik az antiszemitizmus, a rasszizmus, megszűnik a minimális szolidaritás is. A társadalom előbb hordákra esik szét, majd kis csoportokra végül végletesen individualizálódik. Csak egy karizmatikus vezetőre van szükség, aki oda irányítja a kilátástalanságból fakadó indulatokat, ahová neki tetszik. Így lesz a krisztusi tanításokból lincselés.
S hogy mindennek mik az okai? Egy hibás társadalmi kísérlet egy társadalmi rendszer összeomlása, valamint a kapitalista világrendszer belső logikájából fakadóan ciklikusan jelentkező válság egymást erősítő egybeesése, amit tovább súlyosbított az országot a rendszerváltáson átvezető politikai és gazdasági elit kisszerűsége, és teljes alkalmatlansága.
Mindennek semmi ellensúlya sem volt és egy ideig nem is lesz, hiszen a korábbi évtizedek kiábrándították a dolgozókat az érdekvédelmükre létrejött szakszervezetekből.
Nem én vagyok ilyen okos.
Olvasok, mert szükségem van rá, hogy megértsem az eseményeket: a 2. világháború után az országban nem állt egy híd sem, nem volt működő üzem, a főváros romokban hevert. De húsz év múlva működött az ország. Lehet rá mondani, hogy milyen áron. A rendszerváltás óta 20 év telt el. Vannak autópályáink, hidaink és vannak sokan, akiknek autója is van, de van, és egyre többen lesznek, akiknek reménye sincs arra, hogy tisztességes munkából megélhessen. A torgyáni ezer kistermelő álma szétesett, mert az egyéni gazdaságok többsége életképtelennek bizonyult tőke híján. Az orbáni négy kerék öt szoba hat gyerek hét szentség politika azt a lélegzetvételnyi lehetőséget is felélte, amit előtte kikínlódott társadalom (lásd Bokros csomag), és erre a későbbi kormányok csak egy egy újabb lapáttal voltak képesek rátenni.
Eljutottunk odáig, hogy nem "begyűrűzik" hanem belefulladunk az árba. Ezen nem segít a Kékes (mint nemzeti csúcs), nem segít az őrgárda nyilaskeresztes(re megszólalásig hasonlító) karszalagja és a (Szálasiéra megszólalásig és azontúl is erősen hasonlító) ősi (Aragóniai eredetű) lobogó és a közösségi bűnbak keresés. Akiknek kötelességük lett volna megelőzni a bajokat, nem tették. Sem jobbról, sem mégjobbról.
Mondanám, hogy segít a munka, de már nem hiszem.
Ha tudnám, mi segít, bizony megmondanám.
Nem véletlenül, mert ismét "forgolódnak a tőkés birodalmak, s csattog világot szaggató foguk, lágy Ázsiát, borzolt Afrikát (s kelet Európát) falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger, termelő zabálás, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája, s párás büdösség felhő lep bennünket el."
És ha valaki úgy gondolja, hogy ez a leírás József Attilától csupán költői kép, és idejét múlt, ki kell ábrándítsam: az elmúlt fél évszázadban soha nem volt aktuálisabb, és a valóságot soha nem írta le pontosabban, mint napjainkban. A rendszerváltással "demokratizálódó" egykori államkapitalista (azaz szocialista) államok megszűnése után magára találó tőke világméretű terjeszkedésbe kezdett, és immár semmi nem áll az útjába. Míg korábban saját területén "kénytelen" volt a kommunista és fasiszta diktatúrák ellensúlyozására jóléti rendszert létrehozni, ezek megszűnésével semmi nem indokolja a az értéktöbblet elsajátítási mértékének visszafogását. Mindez meg is látszik a gazdasági nehézségekre hivatkozó restrikciós politikán, melyet mind az USA, mind pedig az EU kormányai folytatnak, beleértve a peremen lévő új tagokat is. A száz éve szervezett munkásság elemeire esett szét, még a legerősebb védekező hagyományokkal rendelkező államokban is, térségünkben pedig soha nem is volt elégségesen szervezett. A peremen a jelenségre demagóg válaszok születnek, mint eddig, hasonló helyzetekben; beindul a bűnbak keresés évszázadok alatt jól bevált mechanizmusa: ismét terjeszkedik az antiszemitizmus, a rasszizmus, megszűnik a minimális szolidaritás is. A társadalom előbb hordákra esik szét, majd kis csoportokra végül végletesen individualizálódik. Csak egy karizmatikus vezetőre van szükség, aki oda irányítja a kilátástalanságból fakadó indulatokat, ahová neki tetszik. Így lesz a krisztusi tanításokból lincselés.
S hogy mindennek mik az okai? Egy hibás társadalmi kísérlet egy társadalmi rendszer összeomlása, valamint a kapitalista világrendszer belső logikájából fakadóan ciklikusan jelentkező válság egymást erősítő egybeesése, amit tovább súlyosbított az országot a rendszerváltáson átvezető politikai és gazdasági elit kisszerűsége, és teljes alkalmatlansága.
Mindennek semmi ellensúlya sem volt és egy ideig nem is lesz, hiszen a korábbi évtizedek kiábrándították a dolgozókat az érdekvédelmükre létrejött szakszervezetekből.
Nem én vagyok ilyen okos.
Olvasok, mert szükségem van rá, hogy megértsem az eseményeket: a 2. világháború után az országban nem állt egy híd sem, nem volt működő üzem, a főváros romokban hevert. De húsz év múlva működött az ország. Lehet rá mondani, hogy milyen áron. A rendszerváltás óta 20 év telt el. Vannak autópályáink, hidaink és vannak sokan, akiknek autója is van, de van, és egyre többen lesznek, akiknek reménye sincs arra, hogy tisztességes munkából megélhessen. A torgyáni ezer kistermelő álma szétesett, mert az egyéni gazdaságok többsége életképtelennek bizonyult tőke híján. Az orbáni négy kerék öt szoba hat gyerek hét szentség politika azt a lélegzetvételnyi lehetőséget is felélte, amit előtte kikínlódott társadalom (lásd Bokros csomag), és erre a későbbi kormányok csak egy egy újabb lapáttal voltak képesek rátenni.
Eljutottunk odáig, hogy nem "begyűrűzik" hanem belefulladunk az árba. Ezen nem segít a Kékes (mint nemzeti csúcs), nem segít az őrgárda nyilaskeresztes(re megszólalásig hasonlító) karszalagja és a (Szálasiéra megszólalásig és azontúl is erősen hasonlító) ősi (Aragóniai eredetű) lobogó és a közösségi bűnbak keresés. Akiknek kötelességük lett volna megelőzni a bajokat, nem tették. Sem jobbról, sem mégjobbról.
Mondanám, hogy segít a munka, de már nem hiszem.
Ha tudnám, mi segít, bizony megmondanám.
2008. november 10., hétfő
Kritikát olvasok - (és írok?)
Nem vagyok (már megint ezzel kezdem) szakbarbár. Olvasok irodalmat (egyre kevesebbet) folyóiratot és irodalmi kritikát is, és azis előfordul hébe-hóba, hogy egy kritika alapján végül megveszek és el is olvasok egy-egy könyvet. persze olyan is előfordul, hogy hónapokig hever a félig olvasott könyv az asztalomon, mert nem kötött le.
Mindezek elővezetésével kell megvalljam, hogy hiába ugrottam neki egy négy hasábos kritikának (négy különböző író illetve költő négy különböző kötetéről), de nem értem, és nem tudom megfogalmazni sem a kritika (egyazon szerző írta mind a négy kritikát) alapján, vajon szívesen elolvasnám-e - horribile dictu: megvenném-e - a köteteket vagy akár csak egyiküket is. A kritika közepén ugyanis beletörött a bicskám a verseskötetet taglaló írás kanyargó mondatába, melyben a kritikus éppen azt taglalja, hogy a "gigantikus arányú gyászmunka-trilógiához az elegyesség erejével ad hozzá új szempontokat" a novella. Na most én értem, hogy a kritikus is ember és a reklámokból tanul (lásd még mosópor reklám), de hogyan is értendő az "elegyesség ereje" akár irodalmi, akár köznapi értelemben? Szerintem ez a mondat badarság. Vagy csak én hülyültem meg öregségemre?
De a mondat folytatódik és két sorral lejjebb (ugyanez a novella) "szétteríti a gyászmunka fókuszát" de a "többi novella fókusztalannak vélt elegyességét... ...a sorstragédia banalitástengelyére vetett érvényes árnyképévé változtatja."
Jó. Tudom, még gimnazista koromból - igen, gimibe jártam - hogy vannak metaforák, de az Isten szerelmére, a kritikusnak tényleg az lenne a dolga, hogy az irodalmi alkotás metaforáit a sajátjaival magyarázza? Mintha a lobogó tűz lángjának alakváltozását próbálnánk barlang előtt elvonuló alakoknak a barlang hátsó falára vetett árnyképével értelmezni. Jó esetben a kritikus még értette is, hogy mire gondolt, amikor ezt a mondatot leírta.
Itt adtam föl a kritika olvasását, ugyanis reménytelennek érzem a folytatás megértését. Nyilván nem a leendő vásárló, hanem a kritikát kritizáló pályatárs számára készült ez az ismertető.
Régen nem foglalkozom az első szakmámmal, de nem kellene túlságosan összekapni magamat, hogy olyan mondatokkal írjak egy szakmába vágó témáról, amit "civil" - nem szakmabeli - majdnem bizonyosan nem érthet meg. Nem vagyok benne biztos, hogy egy nagyközönségnek szóló lap kritikáiban erre van szükség.
(Azért sem írom meg, melyik lap melyik számában, melyik könyvről ki írta a kritikát)
Mindezek elővezetésével kell megvalljam, hogy hiába ugrottam neki egy négy hasábos kritikának (négy különböző író illetve költő négy különböző kötetéről), de nem értem, és nem tudom megfogalmazni sem a kritika (egyazon szerző írta mind a négy kritikát) alapján, vajon szívesen elolvasnám-e - horribile dictu: megvenném-e - a köteteket vagy akár csak egyiküket is. A kritika közepén ugyanis beletörött a bicskám a verseskötetet taglaló írás kanyargó mondatába, melyben a kritikus éppen azt taglalja, hogy a "gigantikus arányú gyászmunka-trilógiához az elegyesség erejével ad hozzá új szempontokat" a novella. Na most én értem, hogy a kritikus is ember és a reklámokból tanul (lásd még mosópor reklám), de hogyan is értendő az "elegyesség ereje" akár irodalmi, akár köznapi értelemben? Szerintem ez a mondat badarság. Vagy csak én hülyültem meg öregségemre?
De a mondat folytatódik és két sorral lejjebb (ugyanez a novella) "szétteríti a gyászmunka fókuszát" de a "többi novella fókusztalannak vélt elegyességét... ...a sorstragédia banalitástengelyére vetett érvényes árnyképévé változtatja."
Jó. Tudom, még gimnazista koromból - igen, gimibe jártam - hogy vannak metaforák, de az Isten szerelmére, a kritikusnak tényleg az lenne a dolga, hogy az irodalmi alkotás metaforáit a sajátjaival magyarázza? Mintha a lobogó tűz lángjának alakváltozását próbálnánk barlang előtt elvonuló alakoknak a barlang hátsó falára vetett árnyképével értelmezni. Jó esetben a kritikus még értette is, hogy mire gondolt, amikor ezt a mondatot leírta.
Itt adtam föl a kritika olvasását, ugyanis reménytelennek érzem a folytatás megértését. Nyilván nem a leendő vásárló, hanem a kritikát kritizáló pályatárs számára készült ez az ismertető.
Régen nem foglalkozom az első szakmámmal, de nem kellene túlságosan összekapni magamat, hogy olyan mondatokkal írjak egy szakmába vágó témáról, amit "civil" - nem szakmabeli - majdnem bizonyosan nem érthet meg. Nem vagyok benne biztos, hogy egy nagyközönségnek szóló lap kritikáiban erre van szükség.
(Azért sem írom meg, melyik lap melyik számában, melyik könyvről ki írta a kritikát)
2008. október 13., hétfő
Válság van
Kezelik a válságot. Most éppen ráérek odafigyelni, mert (végre!) jól megérdemelt szabadságomat töltöm, és egyebek mellett ősi Uriah Heepeket hallgatok, miután hazahoztam a fiamat a suliból.
Közben az indexen követem fél szemmel a válságkezelést, amiról tegnap este óta csak annyit sikerült kiderítenem, mindenféle információs forrás igénybe vételével, hogy a miniszterelnök azonnal összehívta a gazdasági élet vezetőit, és hogy nemzeti csúcsot (ez momentán alighanem csak 1024 m magas, bár ha a nemzetet nem a határokig vesszük, akkor fel van adva a kérdés érdeklődő szörftársak: hány méter a nemzeti csúcs?) óhajt összehívni. A jelek arra vallanak, hogy lassanként mindenki elszánja magát a hegymászásra (hátha el lehet vágni menet közben egy-egy biztosító kötelet, vagy indítani egy kisebb lavinát - bár felénk ritka az ekkora hó), bár vannak még, akik megbeszélik az asszonnyal, elengedi-e őket.
Na szóval olvasom az úttörők (pardon! cserkészek) 7 pontját, ami olyan előre mutató válságkezelési javallatokat tartalmaz, mint hogy
vissza kell vonni a költségvetési törvényjavaslatot (mert ez megolddja azonnal a válságot)
meg új adótörvényeket kell készíteni (mert ez majd elhárítja a pénzügyi rendszer ellen intézett "támadást"), valamint garantálni kell a lakossági betéteket (az bizony jó lenne, dehát, gondolom senkinek sincs kedve garantáltan visszakapandó békekölcsönbe konvertálnia a bankbetétjeit). A garanciákat ugyanis, tisztelt képviselő úr, ha nem tudná, nem az állam vállalja, mert annak nincs más bevétele, csak amit mi fizetünk. (ÁFÁ-ban, szja-ban, nyugdíj járulékban (bizony!), füst-és telekadóban, valamint sok minden másban.) Tehát ez a duma vagy végtelenül naív, vagy végtelenül cinikus.
A luxus kiadásokat már évdizede be lehetett volna szüntetni (szerintem pl. semmi szükség nem volt a koronaúsztatásra, és még sok minden egyébre, de hát engem nem kérdeztek).
Költségvetési plafont kell megállapítani - nyilván úgy, hogy beleférjen a lakossági betétek garanciájának a pénzügyi válság jövőbeli méretétől függő - azaz előre még tisztelt honatyáint által sem látható - mérete.
Könyörgöm! A Kiscserkészek hét pontjában legalább belső ellentmondást ne tessenek hagyni!
Tovább kell növelni a költségvetési kiadásokat, új költségvetési tétellel kell bővíteni a jövő évtől a költségvetést: egy új államigazgatási szervezetet kell létrehozni, ami majd felügyeli a kormányt. Ez hallgasson a költségvetési Taács névre. Mintha a mindenkori kormánynak nem az lenne az egyik feladata, hogy kialakítsa és betartassa a költségvetést! Emlékszünk? Valamikor a minisztériumokat úgy nevezték: felelős minisztérium...
Látom, a szocik tovább mentek: ők 12 pontot terjesztettek be (hja kérem, ez már az úttörő csapat!). Ennek egyik pontja, hogy új becslés készül a növekedés üteméről. Miért? Ha másképp nézzük, és mást saccolunk rá, az mennyire hat a valóságra? Valamennyire persze hat, hiszen a várakozások is alakítják a gazdaságot, de az eddigi becslések hibásak voltak? Hát mit tanultatok ti azokon a frány aegyetemeken? Marxizmust és politikai gazdaságtant? vagy hittant?
Azt úgyis tudta mindenki, hogy az adócsökkentésből nem lesz semmi. Vagy ezért, vagy másért. Nem hiszem, hogy ez a pont bárkit is meglepetésként ért volna. Az új tulajdonosi program pedig amúgy is csak azt fogja érinteni, akinek már van annyi vagyona, hogy újat vásárolhat magának. Ez tehát különösebben nem izgathat senkit - pardon, azokat, akik újabb vagyonszerzésre tudtak spekulálni, igen. A hazai kis- közép- és nagyvállalkozások megsegítésére (nagyok: bankok) ismét állami csomag készül. Persze értem én, ha összeomlanak (mármint mindegyikük) akkor enni sem lesz mit, de kérem szépen: véletlenül nem a piac(gazdaságban)on vagyunk? Már megint az adófizetők pénzén támogatjuk a vállalkozókat? Nem is egyféleképpen: az állampapírok fedezetét is a mi befizetéseink adják.
Na jó ennyi elég is volt ebből mára. Én tényleg csak azt nem értem: mi a ...nak tanult az a sok pénzügyi meg közgazdasági egyetemista meg főiskolás olyan 15-20-30 éve 3-4-5-10 éven át, ha ilyenkor semmi hasznuk?
Vagy közben ők is pályát változtattak, és jogásznak, meg politikusnak mentek? Biztos nem lehetett megélni bankirányításból, meg államkincstár igazgatásból. (Ez utóbbi egyébként még akár igaz is lehet).
Egy kis történelem lecke:
A Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, lévén hogy ez a központi bankok feladatkörébe tartozik. Így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első csődhullám 1930. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező hiányában nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpört egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.
A csődhullámok következményeként egyes államokban nem maradt talpon bank, Herbert Hoover elnök drasztikus adóemelési programja pedig a bankok betétállományának csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a pénztömeg beszűküléséhez vezetett
Idén nyáron előbb a lakáspiaci hitellufi indított hitelezői csődöket az Egyesült Államokban, majd ezek a pénzpiacot (tőzsdéket) érintő hitelgondok átterjedtek a világ más tőzsdéire is. A jelenlegi előrejelzések 2009-re mintegy 20%-os munkanélküliségi rátát prognosztizálnak Magyarországra. Közben a napi hírekből halljuk, amint a hitelválság immár bankcsődökkel fenyegető válsággá mélyül. Én sem történész, sem közgazdász, sem politikus nem vagyok, a következtetések levonását a szagemberekre (illetve mindenkire saját magára) bízom.
Közben az indexen követem fél szemmel a válságkezelést, amiról tegnap este óta csak annyit sikerült kiderítenem, mindenféle információs forrás igénybe vételével, hogy a miniszterelnök azonnal összehívta a gazdasági élet vezetőit, és hogy nemzeti csúcsot (ez momentán alighanem csak 1024 m magas, bár ha a nemzetet nem a határokig vesszük, akkor fel van adva a kérdés érdeklődő szörftársak: hány méter a nemzeti csúcs?) óhajt összehívni. A jelek arra vallanak, hogy lassanként mindenki elszánja magát a hegymászásra (hátha el lehet vágni menet közben egy-egy biztosító kötelet, vagy indítani egy kisebb lavinát - bár felénk ritka az ekkora hó), bár vannak még, akik megbeszélik az asszonnyal, elengedi-e őket.
Na szóval olvasom az úttörők (pardon! cserkészek) 7 pontját, ami olyan előre mutató válságkezelési javallatokat tartalmaz, mint hogy
vissza kell vonni a költségvetési törvényjavaslatot (mert ez megolddja azonnal a válságot)
meg új adótörvényeket kell készíteni (mert ez majd elhárítja a pénzügyi rendszer ellen intézett "támadást"), valamint garantálni kell a lakossági betéteket (az bizony jó lenne, dehát, gondolom senkinek sincs kedve garantáltan visszakapandó békekölcsönbe konvertálnia a bankbetétjeit). A garanciákat ugyanis, tisztelt képviselő úr, ha nem tudná, nem az állam vállalja, mert annak nincs más bevétele, csak amit mi fizetünk. (ÁFÁ-ban, szja-ban, nyugdíj járulékban (bizony!), füst-és telekadóban, valamint sok minden másban.) Tehát ez a duma vagy végtelenül naív, vagy végtelenül cinikus.
A luxus kiadásokat már évdizede be lehetett volna szüntetni (szerintem pl. semmi szükség nem volt a koronaúsztatásra, és még sok minden egyébre, de hát engem nem kérdeztek).
Költségvetési plafont kell megállapítani - nyilván úgy, hogy beleférjen a lakossági betétek garanciájának a pénzügyi válság jövőbeli méretétől függő - azaz előre még tisztelt honatyáint által sem látható - mérete.
Könyörgöm! A Kiscserkészek hét pontjában legalább belső ellentmondást ne tessenek hagyni!
Tovább kell növelni a költségvetési kiadásokat, új költségvetési tétellel kell bővíteni a jövő évtől a költségvetést: egy új államigazgatási szervezetet kell létrehozni, ami majd felügyeli a kormányt. Ez hallgasson a költségvetési Taács névre. Mintha a mindenkori kormánynak nem az lenne az egyik feladata, hogy kialakítsa és betartassa a költségvetést! Emlékszünk? Valamikor a minisztériumokat úgy nevezték: felelős minisztérium...
Látom, a szocik tovább mentek: ők 12 pontot terjesztettek be (hja kérem, ez már az úttörő csapat!). Ennek egyik pontja, hogy új becslés készül a növekedés üteméről. Miért? Ha másképp nézzük, és mást saccolunk rá, az mennyire hat a valóságra? Valamennyire persze hat, hiszen a várakozások is alakítják a gazdaságot, de az eddigi becslések hibásak voltak? Hát mit tanultatok ti azokon a frány aegyetemeken? Marxizmust és politikai gazdaságtant? vagy hittant?
Azt úgyis tudta mindenki, hogy az adócsökkentésből nem lesz semmi. Vagy ezért, vagy másért. Nem hiszem, hogy ez a pont bárkit is meglepetésként ért volna. Az új tulajdonosi program pedig amúgy is csak azt fogja érinteni, akinek már van annyi vagyona, hogy újat vásárolhat magának. Ez tehát különösebben nem izgathat senkit - pardon, azokat, akik újabb vagyonszerzésre tudtak spekulálni, igen. A hazai kis- közép- és nagyvállalkozások megsegítésére (nagyok: bankok) ismét állami csomag készül. Persze értem én, ha összeomlanak (mármint mindegyikük) akkor enni sem lesz mit, de kérem szépen: véletlenül nem a piac(gazdaságban)on vagyunk? Már megint az adófizetők pénzén támogatjuk a vállalkozókat? Nem is egyféleképpen: az állampapírok fedezetét is a mi befizetéseink adják.
Na jó ennyi elég is volt ebből mára. Én tényleg csak azt nem értem: mi a ...nak tanult az a sok pénzügyi meg közgazdasági egyetemista meg főiskolás olyan 15-20-30 éve 3-4-5-10 éven át, ha ilyenkor semmi hasznuk?
Vagy közben ők is pályát változtattak, és jogásznak, meg politikusnak mentek? Biztos nem lehetett megélni bankirányításból, meg államkincstár igazgatásból. (Ez utóbbi egyébként még akár igaz is lehet).
Egy kis történelem lecke:
A Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, lévén hogy ez a központi bankok feladatkörébe tartozik. Így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első csődhullám 1930. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező hiányában nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpört egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.
A csődhullámok következményeként egyes államokban nem maradt talpon bank, Herbert Hoover elnök drasztikus adóemelési programja pedig a bankok betétállományának csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a pénztömeg beszűküléséhez vezetett
Idén nyáron előbb a lakáspiaci hitellufi indított hitelezői csődöket az Egyesült Államokban, majd ezek a pénzpiacot (tőzsdéket) érintő hitelgondok átterjedtek a világ más tőzsdéire is. A jelenlegi előrejelzések 2009-re mintegy 20%-os munkanélküliségi rátát prognosztizálnak Magyarországra. Közben a napi hírekből halljuk, amint a hitelválság immár bankcsődökkel fenyegető válsággá mélyül. Én sem történész, sem közgazdász, sem politikus nem vagyok, a következtetések levonását a szagemberekre (illetve mindenkire saját magára) bízom.
2008. szeptember 25., csütörtök
Titkos árnyékok, perek
Ezek a tahók már megint trükkökkel és/vagy bírósággal akarnak eldönteni politikai vitákat, az eredményt meg majd titkosítják negyven évre, mint annak idején a kommunisták.
Ebben az országban már évtizede megszűnt a politika. Itt olyan szintű "kenyérharc" dúl a szekértáborok között, mint amikor két koldussereg esik egymásnak a sárba döntött moslék maradványain. A szomorú, hogy még a sárba döntött moslékkal is ez a csürhe lakik jól, nem a valódi nincstelenek, akikből ma már tömegével találni mindenfelé.
Szellemi szegénység, lelki lerongyolódás minden szinten; növekvő munkanélküliség, kilátástalan jövő egyre nagyobb tömegek számára: ezt hozta a lassan évtizede dúló vetélkedés a kondér körül.
"Gyümölcséről ismerik meg a fát" (Máté 12,33b), lassan a többség megismerheti ennek a szabadságnak a gyümölcseit. A szólás és gondolkodás szabadságát csak az anyagi szabadság hiánya teszi immár lehetetlenné sokak számára. Mi végre van meg a lehetősége valakinek szabadon megválasztani életmódját, ha soha nem lesz arra sem lehetősége, hogy saját fedél legyen a feje fölött? Szabadon megválaszthatja, melyik kapualjban alszik?
Nehogy azt gondolja valaki is, hogy a másik oldal a jobb. Minden lehetőséget kimerítettünk az elmúlt években. Csak magunkat okolhatjuk. Minden nép olyan politikusokat kap a nyakára, amilyeneket megérdemel. Volt itt már dzsentri stílusú filozoptertől szabadelvűből ördögűzővé vedlett sámánvezéren át (aki az egykori nagyurakat utánzó dzsentrit utánzó kispolgár pöffeszkedését véli tiszteletreméltóságnak, és ezt utánozza) paprikajancsit játszó csalóig mindenféle vezető. Semmi jóra nem számíthatunk még vagy száz évig.
Az elmúlt húsz-egynéhány évben négyszer váltottam szakmát, megélhetési kényszerből. El lehet azt képzelni, hogy 5-7 évenként alapvetően új dologba kezdve bárki is - akár kék- akár fehérgalléros mesterségben - szakmájának az eredeti értelemben vett mesterévé válhasson?
És ha nincsenek egy országban mesterek, kik fogják megteremteni a "polgári" élethez szükséges körülményeket? A bankárok? A jogászok? A politikusok? Tessék csak kipróbálni: jogszabályokat enni, kamatba öltözködni és szónoklatba hazamenni aludni!
Húsz éve csodálkozom ezen a rendszer váltáson: ki és hogyan képzeli el ebben az országban a "nép, az istenadta nép" felemelkedését munka nélkül, pusztán szóvirágokkal és hitelekkel meg kamatokkal? Nem kellene már dolgozni is egy kicsit hölgyeim és uraim?
Ebben az országban már évtizede megszűnt a politika. Itt olyan szintű "kenyérharc" dúl a szekértáborok között, mint amikor két koldussereg esik egymásnak a sárba döntött moslék maradványain. A szomorú, hogy még a sárba döntött moslékkal is ez a csürhe lakik jól, nem a valódi nincstelenek, akikből ma már tömegével találni mindenfelé.
Szellemi szegénység, lelki lerongyolódás minden szinten; növekvő munkanélküliség, kilátástalan jövő egyre nagyobb tömegek számára: ezt hozta a lassan évtizede dúló vetélkedés a kondér körül.
"Gyümölcséről ismerik meg a fát" (Máté 12,33b), lassan a többség megismerheti ennek a szabadságnak a gyümölcseit. A szólás és gondolkodás szabadságát csak az anyagi szabadság hiánya teszi immár lehetetlenné sokak számára. Mi végre van meg a lehetősége valakinek szabadon megválasztani életmódját, ha soha nem lesz arra sem lehetősége, hogy saját fedél legyen a feje fölött? Szabadon megválaszthatja, melyik kapualjban alszik?
Nehogy azt gondolja valaki is, hogy a másik oldal a jobb. Minden lehetőséget kimerítettünk az elmúlt években. Csak magunkat okolhatjuk. Minden nép olyan politikusokat kap a nyakára, amilyeneket megérdemel. Volt itt már dzsentri stílusú filozoptertől szabadelvűből ördögűzővé vedlett sámánvezéren át (aki az egykori nagyurakat utánzó dzsentrit utánzó kispolgár pöffeszkedését véli tiszteletreméltóságnak, és ezt utánozza) paprikajancsit játszó csalóig mindenféle vezető. Semmi jóra nem számíthatunk még vagy száz évig.
Az elmúlt húsz-egynéhány évben négyszer váltottam szakmát, megélhetési kényszerből. El lehet azt képzelni, hogy 5-7 évenként alapvetően új dologba kezdve bárki is - akár kék- akár fehérgalléros mesterségben - szakmájának az eredeti értelemben vett mesterévé válhasson?
És ha nincsenek egy országban mesterek, kik fogják megteremteni a "polgári" élethez szükséges körülményeket? A bankárok? A jogászok? A politikusok? Tessék csak kipróbálni: jogszabályokat enni, kamatba öltözködni és szónoklatba hazamenni aludni!
Húsz éve csodálkozom ezen a rendszer váltáson: ki és hogyan képzeli el ebben az országban a "nép, az istenadta nép" felemelkedését munka nélkül, pusztán szóvirágokkal és hitelekkel meg kamatokkal? Nem kellene már dolgozni is egy kicsit hölgyeim és uraim?
2008. augusztus 29., péntek
TEÁOR-frász? Egy frászt!
Ma reggel két homlokegyenest ellenkező nyilatkozat jelent meg két kormánytagtól, akik, mintha nem is ugyanannak a kormánynak lennének tagjai. Ez nem meglepő a magyar politikai viszonyokat ismervén, az azonban annál inkább, hogy mindkét nyilatkozat olyan méretű tudatlanságot árul el az ügyben, ami borzadállyal tölt el, ha elgondolom, hogy ennél sokkal lényegesebb dolgokban is hasonló szintű hozzáértés alapján döntenek bölcs politikusaink és honatyáink.
A tények: Magyaroszág az Európai Únió része. Ezt a tényt lehet értékelni - szokták is - de vitatni kevéssé. A TEÁOR: A "Tevékenységek Egységes Általános Országos Rendszere" egy alapvetően statisztikai célokat szolgáló rendszer. Azt a célt szolgálja, hogy a döntéshozók - és mellesleg az érdeklődő állampolgárok is - képet nyerhessenek az országban folyó gazdasági tevékenységekről, ezen keresztül hazánk gazdasági helyzetéről. Miről is van szó?
A gazdasági szervezetek és egyéni vállalkozók mindenfélével foglalkoznak, adnak-vesznek, új termékeket állítanak elő (jó esetben) vagy szolgáltatásokat látnak el (pl. tanítanak, kölcsönt adnak,vagy gyógyítanak stb.) Mindezt - feltehetően - úgy csinálják, hogy hasznuk legyen belőle. Hogy ezt a gazdaságnak nevezett vircsaftot (Wirtschaft) valamennyire átláthatóvá tudjuk tenni, darabolni kell bizonyos jelenségek szerint. Ezekben a mesterségesen létrehozott kategóriákban mért különböző értékszámok összehasonlításával lehet képet alkotni az egészről: Vajon a pékségek vagy a bankárok vannak-e többen, és melyik területen: a cipészeknek, vagy a henteseknek megy-e jobban az üzlet?
Az sem lényegtelen, ha ezeket a mérőszámainkat össze tudjuk hasonlítani más - hozzánk hasonló méretű, vagy tőlünk ingencsak különböző helyzetű országok mérőszámaival.
Az első igény (hogy képet tudjunk kialakítani a gazdaságról) teszi szükségessé, hogy ugyanarról beszéljünk: azaz valamiféle egységes rendszert hozzunk létre a gazdasági tevékenységekről. Ez most már több, mint évtizede létezik.
A világ - vele a gazdaság is - átalakul, amihez az azt leképező információs rendszereknek is alakulniuk kell: a másfél évtizede létrehozott ágazati osztályozási rendszer biztosan ma is jól tükrözően adja vissza a gazdaság szerkezetét? Ez (is) indokolja az ilyen osztályozási rendszerek időnkénti felülvizsgálatának szükségességét. Azonban ehhez mi esetünkben az a tény is hozzájárult, hogy ez az osztályozási rendszer nem volt összehasonlítható más országok osztályozási rendszereivel, akikkel történetesen egy gazdasági szervezetben - az Európai Uniónak nevezettben - élünk.
Az átállás nem volt könnyű, mert a két osztályozási rendszer egymást csak részben lefedő fogalmakkal dolgozott(ik), ha értik, mire gondolok: Az általunk használt régebbi rendszerben egy kategória volt például a "Fekvőbeteg-ellátás" tevékenységére, ami az új rendszerben két új kategóriára vált szét: a "Fekvőbeteg-ellátás" és a "Mentális- és szenvedélybeteg emberek bentlakásos ellátására" tevékenységekre, de hozhatnék számtalan egyéb példát is. Ez - és költségcsökkentési okok indokolták - hogy a KSH az elmúlt évben statisztikai módszerekkel próbálta meghatározni a gazdálkodó szervezetek és vállalkozások tevékenységi besorolását egy - a gazdaság szereplőinek számához képest - viszonylag csekély mintából.
Mivel ez a besorolás - a statisztikai módszerek természetéből eredően - nem adhatott az egyes szereplőkre pontos eredményt, csak azt biztosította, hogy ne legyen nagy törés a Magyarország nagy gazdasági ágazati közötti adatok sorozatában, ezért vált az szükségessé, hogy lehetőséget biztosítsanak a gazdaság szereplői számára, hogy az új besorolási rendszerben a lehető legjobban elhelyezhessék magukat.
Persze minden vállalkozó nyűgnek érzi az adatszolgáltatást.
Persze lehet politikai döntéseket hozni, és ezeket meg is lehet változtatni, mint ahogyan - úgy tűnik - most készül történni. Az ágazati besorolás megszűntetésének azonban várhatóan az lesz a következménye, hogy azok a gazdasági szereplők, amelyek eddig - alkalmi vagy rendszeres megrendelőként - a KSH-től szereztek be vállalkozások adatait, amelyeket - tevékenységük alapján piacuk részének - tekintettek ezt nem fogják tudni megtenni. A gazdaság szabályozásának alapját szolgáló ágazati gazdasági mutatók - természetszerűen - nem lesznek összeállíthatók az ágazati besorolás hiánya nélkül, így sem magunknak nem tudunk képet alkotni a gazdaság változásáról, sem összehasonlítani nem tudjuk azt más országokéval.
Lehet, hogy ez a cél?
Számomra csak külön hab a tortán, hogy felelős(?) politikai vezetők, akik egyúttal szakmájuk feltehetően megfelelő(?) szintű művelői, és történetesen egyazon kormány tagjai, egymással homlokegyenest ellentétes véleményeket hangoztassanak ugyanazon a napon, mintha nem is találkoznának - mondjuk egy kormányülésen.
Draskovits a Kossuth rádiónak adott nyilatkozata szerint idézem: "Néhány kivételtől eltekintve megszűnnek az ún. TEÁOR számok". Ezt hogy is kell érteni? Lesz, amilyen tevékenységről nem készül statisztika, míg másokról igen? Vagy lesz, amilyen tevékenység a továbbiakban nem folytatható: pl. kenyeret lehet sütni de cukrászsüteményt nem? És ha megszűnik az ágazati besorolás, de az "adóhatóságnak ...továbbra is TEÁOR-kódnak megfelelő részletezettséggel kellene bejelenteni", akkor most ez mit is jelent?
És amikor arról szól, hogy a törvénykövető állampolgárok buktak az ügyön, igazáből nem törvényre gondolt, hiszen a bejelentési kötelezettséget nem törvény írta elő, hanem a saját minisztériumától származó rendelet. Talán illetékmentessé kellett volna tenni, ha már kötelező?
Ha megszűnnek a TEÁOR-számok, az ugyanolyan lesz, mint amikor "megszűntek" a személyi számok? Vagy 128-1200 karakterből álló szövegek összehasonlításából készítik ezután az ágazati statisztikákat? Esetleg ilyenre igényt sem tartunk a továbbiakban?
Nyilatkozott "az igazságügyi tárca" is a TEÁOR-frász egszerűsítéssel történő gyógyításáról. A nyilatkozatból nem egészen világos, hogy a statisztikai TEÁOR megváltozása - amelyet a Központi Statisztikai Hivatal kizárólag belső használatra alakított ki a gazdaság jobb feltérképezhetősége miatt, és amelyet ki sem ad egyedi vállalkozásokról - mi módon befolyásolja a kiadott érvényes hatósági engedélyeket. Ha ez így van, annak igen súlyos konzekvenciái vannak éppen a jogszábályokat létrehozó - lásd még Draskovits irányítása alatt lévő minisztérium, valamint az igazságügy - és alkalmazó szervek kompetenciáira. Az sem igazán világos - legalábbis számomra - ebből a nyilatkozatból, hogy ha a besorolási rendszer, vagy csak a kódszámok(?) használata megszűnik - és erről nyilvánvalóan jogszabály készül, hiszen csak azt lehet legkésőbb 2008. novemberéig hatályba hozni - akkor hogyan lesz lehetséges, "hogy amennyiben a cégeknek mégis" - tehát jogszabály ellenesen - "nyilatkoznia kell a TEÁOR-ról...az adóbevallással egyidejüleg nyilatkoznának...". Nyuszika! Most van sapkád vagy nincs?
Nem lehet, hogy csak a tisztelt nyilatkozók nem tudják "pontosan", mikor mit beszélnek?
Hogy is van ez? Fél évig előkészítünk egy gazdaságirányítási rendszerben történő változást, annak nemzetközi, jogszabályi és szervezési kereteivel, azután egy év múlva jövünk rá, hogy nem is kell? És akkor kiöntjük a gyereket (ágazati osztályozási rendszer) is a fürdővízzel (ócskán átgondolt jogszabályi környezet) az ablakon? És mi lesz, ha a gyerek (a gazdaságról alkotható kép) meghal?
Lehet, hogy ez a cél?
Az elmúlt napokban tovább gördült a kisgömböc, és úgy tűnik, minden maradék értelmet felfal, ami még esetleg megmaradt volna.
Nem egészen világos számomra - mint föntebb írtam, hogy ha nincs szükség a TEÁOR-ra, akkor miért van rá szükség (az APEH-nek, pl.) és ha szükség van rá (különben nem lehet gazdasági statisztikákat készíteni), akkor miért nincs rá szükség, mikor ennél sokkal egyszerűbb lett volna illetékmentességet adni a változtatásnak (ami alapértelmezett kellett volna, hogy legyen, mert ugye jogszabály írta elő). Hiszen az első személyi igazolvány kiváltása is illetékmentes (és azt sem értem, miért illetékköteles az újabbak kiállíttatása, ha már jogszabály kötelez rá).
Ha viszont eltekintünk attól az idióta rendelkezéstől, hogy egy adatmódosításhoz ügyvédre van szükség a cégbíróságnál, mivel ezeknek a tevékenységeknek a megadása eddig is egy helyen történt a cégbíróság, az APEH és a KSH számára (ezt nevezik egy ablakos rendszernek), ezért oda eztán is el kellene menni a jelenlegi "megszüntetési" tervek esetében is.
Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy sem a miniszterek, sem pedig azt ezt a témát taglaló újságírók nincsenek semmilyen szinten képben a jelenleg hatályos jogszabályokkal és eljárásrendekkel, csak azok egy részletét taglalják, és rosszabb esetben ötletelnek - eddig jól bevált szokásuk szerint.
Mindez annak nyomán kívánkozott újólag a billentyűzetemre, hogy szeptember 2.-án a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, az MTV Nap-Kelte, a Gazdasági Rádió, a Klubrádió, az Slágerrádió, és a Metropol vette ismét elő a témát, annélkül, hogy a múlt heti boom után bármilyen szinten is utána járt volna az elemzéshez és értelmezéshez szükséges háttér információknak, melyekre - persze igény sincs a híreket "fogyasztók" között.
Szeptember 4.
Úgy tűnik, kénytelen vagyok napló-szerű formában folytatni a történések értékelését, mert a politikusi hülyeség mérhetetlen és határtalan, a hozzá nem értő idiotizmus napról-napra továbbra is dől az írott és elektronikus "médiából"-ahogyan azt manapság modernül mondani szokás.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján található TEÁOR-javaslatok című dokumentum - nyilván nem belső használatra készített, nem publikus munkaanyag, különben miért került volna a minisztérium főoldalára letölthető linkkel ellátva - az első mondatában a "statisztikai számbevétel céljából " történő felhasználásra óhajtaná megtartani a TEÁOR kódokat. Számbavételt és bevételt is ismer az értelmező szótár, de a "számbevétel" nyilván egy olyan új jogi fogalom, aminek definiálására a jogszabály alkotóinak a lázas munka okozta sietségben még nem jutott idejük
Lehet, persze,- legyünk engedékenyek, - hogy pusztán gépelési hibáról van szó egy publikálásra szánt anyagban - ekkor a minisztérium publikálási rendjében találhatunk némi kivetni valót. Mindez nem igazán meglepő, hiszen e minisztérium fő tevékenysége nem a publikáció, hanem a jogszabályok előkészítése - lehetőleg olyanoké, melyek nem mondanak ellent az Európai Únió tagságából származó kötelezettségeinkkel. Melyeknek egyébként egyike volt annak az új statisztikai kódtáblának a bevezetése, ami körül mostanság vihar tört ki a biliben.
Tegyük fel, juhász vállalkozást indítok az alföldön: Beblattyogok a tervezet második pontjának megfelelően a falu internetes központjába, megkeresem a felügyelő informatikust, majd e szavakkal fordulok hozzá:
Ne haragudjon már, segítsen nekem, kérem, hogy jogszabáályokból fakadóan "a TEÁOR kódnak megfelelő részletezettséggel – elektronikus úton," számomra "tényleges adminisztratív terhet nem okozó módon" – teljesítvén továbbra is jogszabályokból adódó kötelezettségemet - bejelenthessem," tekintettel arra, hogy az adóhatóság ellenőrzési funkciójához elengedhetetlen a cégek tevékenységének egzakt ismerete."
Életszerű?
Nem világos a harmadik pont: mit jelent a "TEÁOR részletezettséggel" történő főtevékenység meghatározás kötelezettségének megszűnése? Nem kell megadni, mire alapítok vállalkozást? Meg kell mondani, csak nem azt, hogy kérem én játékgyártással akarok foglalkozni, ehelyett mi lesz elegendő?
pl:
Kérem, én egyéb feldolgozóipari tevékenységgel kívánok foglalkozni.
vagy:
Kérem, én a feldolgozó iparban szeretnék vállalkozni.
Esetleg:
Kérem én vállalkozni szeretnék?
Ezek egyike sem TEÁOR részletezettséggel adja meg az alapítani kívánt vállalkozás jövendő tevékenységét.
A fentiekből következően - miután egy újonnan alakuló vállalkozásról nem lehet tudni, mit is akar csinálni, a tervezet következő pontja értelmetlen: Ez azt a célt szolgálja ugyanis, hogy a TEÁOR kódok megváltozása(ha esetleg válztozik az úniós szabályozás) ne okozzon többlet adminisztratív terhet. Namármost, ha az előző pontban be sem jelentem a tevékenységemet TEÁOR-nak megfelelő részletezettséggel, mert nem kell, akkor a részletezettség megváltozása - ugyebár eleve nem okozhat terhet - hiszen nincs, amit meg kellene változtatni. Elegendő bemenni, és azt mondani, "Kérem én eddig az iparban tevékenykedtem, ezután pedig az ipar területén folytatom a tevékenységemet. Ezzel eleget is tettem a jogszabályna
Miután minden vállalkozás (e tervezet hatályba lépése előtt) köteles még ez év végéi nyilatkozni a TEÁOR-ról, éppen e tervezet 7 pontja kötelezi ismételten a vállalkozásokat (elfogadása esetén) a 2009 tavaszán benyújtandó adóbevallással a TEÁOR-ró való nyilatkozatról.
Ami pedig a rendelkezéstervezet azon részét érinti, hogy az áttérésből fakadóan joghátrány ért vállalkozásokat: mint már írtam, talán az áttérés előtt - volt rá egy teljes év! - kellett volna úgy módosítani jogszabályokat, hogy azok összahangban legyenek más jogszabályokkal. Ez pedig egyértelműen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium hanyagságának következménye, aminek felelőssége egyértelműen a hivatalt vezető minisztert terheli egy személyben. Normális országokban ilyenkor egy miniszter levonja a konzekvenciákat és a következő héten alapítandó vállalkozásának főtevékenységét kezdi tervezni.
A fentiekben kivesézett tervezethez még csak annyit: az "anyag" a minisztérium honlapján szerepel, hivatkozás és közelebbi megjelölés nélkül ezen a néven:
A "Javaslatok a statisztikai kód (TEÁOR) bejelentésére irányadó hatályos szabályozás egyszerűsítésére" című anyag honlapunkról letölthető.
Mivel ezen túlemenően semmiféle pontosítás nincs a szerző(k)-re, a publikálás céljára, ezért , ha a portás írta is (na a minisztériumi portásokról is lenne még egy történetem), maga a miniszter jegyzi. Ennyit az Igazsági és Rendészeti Minisztérium publikálási rendjéről.
2008. szeptember 5.
Bocs. Ezt kénytelen vagyok szó szerint idézni a Napi Gazdaságból. Én ugyan értem, hogy az újságíró nem érti, amiről ír, de ezt úgy teszi, hogy aki olvassa, még arra se jöhessen rá, hogy amit ír, az az ő vagy a jogszabályalkotó inkompetenciáját - mondhatnék inkontinenciát is, de az mást jelent - jelzi-e. Ügyes.
Dőlt betűkkel jelzem a vastagított cikk szövegben az értelmezési próbálkozásaimat:
Nem akarja megszüntetni a TEÁOR-számok jegyzékét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. A tárca internetes oldalán is olvasható elképzelés mindössze annyit tartalmaz, hogy a számok alkalmazási rendszerét alakítanák át és egyszerűsítenék, ami technikailag azt jelenti, - az átalakítás és egyszerűsítés nem ezt jelenti, főleg egy kódrendszer esetében - a TEÁOR számok rendszere pedig kódrendszer. Nem a TEÁOR számok rendszerét, hanem a jogi szabályozást akarja átalakítani a Minisztérium - feltehetőleg. Bár ez a minisztérium honlapján lévő elképzelés (anyag, lásd fentebb) szerint sem világos. - hogy jövőre a vállalkozások nem találkoznak majd ezzel a rendszerrel, de az ennek ellenére - mi az összefüggés egy kódtábla fenntartása és a között a tény között, hogy valaki találkozik-e vele? Például, attól, hogy a tisztelt újságíró soha sem látott még települési nyilvántartást, attól még a magyarországi településeknek VAN egységes kódrendszere. - megmarad. A vállalkozás alapításakor a jelenlegi szabályoknak megfelelően a cégbíróságoknak be kell jelenteni a főtevékenységhez tartozó TEÁOR-számot, vagyis nem tűnik el a cégügyintézés menetéből - vagyis mégiscsak találkoznak vele a vállalkozók? - - nem is tűnhet, hiszen uniós kötelezettség az egységes rendszer alkalmazása. - Akkor meg miről is beszélünk ennyit? "Tetszettek volna (ellen)forradalmat csinálni!" Tetszettek volna meggondolni egy szervezethez való csatlakozás előtt, hogy vállaljá(u)k-e a csatlakozással - tehát a szervezeti tagsággal járó kötelezettségeket!
Mindenesetre lassan időszerű lenne legalább alsóneműre cserélni a pelenkát, vagy nem kell hozzászólni olyan témához, amit nem bírunk felfogni.
Szeptember 14.
Mivel a kedélyek továbbra sem csillapodnak ebben az ügyben, és továbbra is minden "szagértő" hülyeségeket nyilatkozik (vagy az újságírók írnak hülyeségeket, ez számomra eldönthetetlen néhány esetben), egy kis internetes kereséssel utána néztem: Magyarország pontosan az Európai Únió ajánlásai szerint járt el az átkódolás során: nevezetesen a "Task Force on the implementation of NACE Rev. 2." munkacsoport "Implementation of NACE Rev. 2. in Business Registers" című ajánlásának 4.4 pontja szerint, ami azt írja:
"Constructing Probabilistic matrixBecause of a lack of information ...."
Az információk vagy az erőforrások hiánya miatt szükség lehet valószíbnűségi (én inkább gyakoriságinak fordítanám) mátrix használatára. A véletlenszerű kódolás aggregált szinten pontos regiszter adatokat szolgáltat még akkor is, ha ez egyedi egységek nem lesznek jól osztályba sorolva.
A konverziós mátrix létrehotásának lépései:
1. Kódoljunk át minden olyan egységet, amelyre a megfelelő pontossággal elérhetők a szükséges információk.
2. Készítsünk a régi és új értékekkel kereszttáblát.
3. Vegyük ki a kereszttáblából az érvénytelen kombinációkat (azokat, amelyek nem szerepelnek a szakértők által összeállított szótárban).
4. Számítsuk a megmaradó adatokra a kategóriánkénti százalékokat, különös figyelemmel azokra a kombinációkra, ahol a darabszámok igen alacsonyak.
5. Vegyünk figyelembe más releváns adatokat, pl., hogy a konverziót befolyásolja-e a szervezet mérete, vagy valamilyen más jellemzője.
6. A fentiek alapján készítsük el a konverziós mátrixot, ami lehet egy egyszerű mátrix, vagy egy sokkal bonyolultabb, ami többféle adaton alapul. A mátrixot ezután tesztelni kell, hogy megbizonyosodjunk róla, az ez alapján végzett konverzió eredményei jól tükrözik a valóságot. Emlékezni kell rá, hogy a konverziós gyakoriságok (valószínűségek) az idővel változhatnak, ezért a mátrixot as konverzió végrehajtása előtt ismételten tesztelni kell.
Magyarországon pontosan ezt az eljárást alkalmazták azoknak a gazdálkodó egységeknek az átkódolása során, melyekről az elmúlt évben nem volt adatgyűjtés. A konverziós mátrix pedig azoknak a gazdálkodó szervezeteknek az adatai alapján készült, melyekre adatgyűjtés volt.
Az Ipari Minisztérium tervezetében a teáor-számokat feleslegesen tartalmazza a cégjegyzék, elég, ha szöveges formában írják ki (hova?) a cég tevékenységét olyan részletesen, ahogy az az adott cég kívánja. Azaz:mint föntebb gyanítottam: kérem, én vállalkozást folytatok című részletességgel kívánom megnevezni a vállalkozásom tevékenységét.
Azonkívül: mehet a juhász a faluközpontba internetezni, hiszen tevékenységét (mármint, hogy ő dolgozik - ilyen részletességgel kívánja megnevezni a tevékenységét) csak elektronikus úton juttathatja el az adóbevallásával egyidőben. De ezt teljesítenie kell, különben szétszéleednek a birkák, hiszen őt törlik a vállalkozózk jegyzékéből.
FigyelőNet.hu: 2008. szeptember 25.
"A TEÁOR 2008-ra való áttérés alapvetően azon az elven alapult - mind a cégek, mind az egyéni vállalkozók esetében - hogy azon számok esetében, amelyek automatikusan átfordíthatóak a KSH fordítókulcsával, az adatot kezelő hatóság, szerv (cégbíróság, az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók nyilvántartását vezető szerv, illetve APEH) 2008. január 1-jén hivatalból módosítja a kódokat."
Honnan a bánatból szedik ezek az újságírók az információikat? Ez a mondat úgy baromság, ahogyan azt a Figeyelő.net írta. A cégbíróságnak is és az APEH-nak is a KSH adta át az új TEÁOR-okat 2008. január elején, és nem csak az automatikusan átfordíthatókat. Talán körül kellene nézni, mielőtt szemenszedett hazugságokat irogatnánk akár szándékos félrevezetésként, kár lustaságból vagy butaságból származó tájékozatlanságból.
Mellesleg az Origo és az Index.hu TEÁOR-ral kapcsolatos cikke szóról-szóra azonos. Nem tudom, melyikük másolta a másik hírét, vagy ugyanazon sajtótájékoztató hírét másolták mindketten szóról-szóra?
Ami a fentiekből szomorú: ha egy egyszerű dolgoban, mint ez az adminisztratív ügy, a hatóságok ilyen mérvű hozzá nem értésről tesznek tanúságot, majd az újságírók ilyen mértékben és minőségben vesziik át illetve találják ki a hülyeségeket, mit tételezzek fel az egyes újságokban megjelenő olyan hírek értékéről, amelyekre nincs ilyen rálátásom, mint erre az ügyre? A fentiekből egyszerű analógiás következtetéssel levonható: az újságok (nyomtatott és elektronikus sajtó egyaránt) híreinek többsége körülbelül annyira áll kapcsolatban a tényekkel, mint ez esetben.
Lesújtó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)