sárga pöttyözi be a zöldet szelídre.
Foltos lett bundája már az öreg Földnek,
bánatos a szeme, mint egy fáradt őznek.
Nem is tudom, miért az őz jut eszembe,
talán, mert a pázsit pöttyösre van festve.
Alig látszik már ki a park zöld bundája,
avart hintettek a barnuló fák rája.
Másik oka, hogy az őz jut az ember eszébe,
mert a Nap szelíden kelt fel ma az égre.
Nincs ereje, lankad így október tájra,
de azért arany fényt szór még a világra.
-*-
Tegnap reggel óta a parkban söpörtek,
lassan eltűnnek a zöldről a pöttyek.
De akad még barna a füvön, meg sárga,
sokfelé pöttyözi a parkot tarkára.
Nem sokára eljön ideje a télnek.
Az ember fejében már új gondok félnek:
számolja a pénzét: elég tűzifára?
Pár hét és fehér lesz a park új ruhája.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL-PcumJ_rdcEebL-vGWBO0tkX4cEShjj8uoHF6kspN66g4VOPnJqLGRRUEpqb_6dq6BLryuKKAipysq7PA0pDOjrVmjhz9dUxMaIGPZ2_lMp13rkgMv4J7eSlem-AWgtbYx_2JQBZ8D9Y/s1600/alak-art.jpg)