220 számozott oldalon a Hetedik kiadó jóvoltából
A kötet 100 (nem sorszámozott) példányban jelent meg.
Versek és egyéb írások
Készülni kellene lebontani pártállamot.
Ez a munka még elvégzésre vár:
ketrecbe zárni pár fasiszta állatot,
ne rágják szét társadalmunkat már.
Az elszámolás annak idején elmaradt,
most ismét a KISZ titkárok az urak.
Vénségükre összehordanak hetet-havat,
és a narancsra fakult vörös csürhe,
mint veszett kutyák hada, ugat.
Készülni kéne lebontani rablóállamot,
de ó jaj, hol az a polgári erő,
hogy megadja azt a tisztesség-alapot,
amelyről a demokrácia majd kinő?
A sötét égbolt
vörösen hasad,
majd narancsba fordul
a hajnalpirkadat.
Mire a fehér Nap
feljön az égre,
a sűrű sötétség
kifakul kékre.
Fehérek a felhők,
lebegnek szélháton,
lassúdak. Mozgásuk
szinte nem is látom.
Hajamat is alig
borzolja szellő.
Göndör majd' mindegyik
bodros bárányfelhő.
Az ablak tárva,
függöny mégse lebben.
Itthon maradtam,
hogy veszélyesebben
éljek, mintha messze
mentem volna innen:
ha én nem segítek,
nem segít az Isten.
A nap lassan végül
nyugatra hanyatlik.
Minden elcsendesül,
még madár sem hallik.
A kék, tiszta égbolt
majd barnába fordul,
feketévé válik.
Az ég is megmordul.
2025. március 3.
Mennél, fiam, tudom,
de visszahúz a lélek,
amely benned kiteljesedni képtelen.
Hogy menj az úton,
tőlem még azt sem kéred,
hogy kezedet tartsa fogva két kezem.
Erő van benned,
lám, én egyre gyengülök.
Mi lesz veled, ha végleg elfogy az élet?
Lesz mit enned,
ha majd felhő szélén ülök?
Néha fogy a remény, máskor újra éled.
Mennél, fiam, tudom,
lábad és karod erős,
és jól bírja majd az utat szíved,
de jaj, mi vár reád az úton,
ha lelked súllyal viselős?
Ki lesz neked még én utánam híved?
Elefánt ül íróasztalomon,
a sok szemetet el ne vigye a szél,
és amíg én napjaimat aszalom,
rá nézve hallgatom, amit szótlanul beszél.
Könyörületből vettem két nap előtt,
a HÉV kocsiban tette le egy süket.
Nyugdíjam elől már minden fal ledőlt;
e versért kérem elnézésüket.
Az elefánt hátsó fertályán ül,
ormánya az égbe trombitál.
Jobb lábával előre nyúl (nem hegedül).
Ablakomon túl reggel-fény szitál.
Nagy a káosz íróasztalomon,
de nem nagyobb, mint fejemben belül.
Néha eltűnődöm a sok-sok lomon:
minek? Lehetne élni nélkülük emberül.