Mennél

 Mennél, fiam, tudom,
de visszahúz a lélek,
amely benned kiteljesedni képtelen.
Hogy menj az úton,
tőlem még azt sem kéred,
hogy kezedet tartsa fogva két kezem.

Erő van benned,
lám, én egyre gyengülök.
Mi lesz veled, ha végleg elfogy az élet?
Lesz mit enned,
ha majd felhő szélén ülök?
Néha fogy a remény, máskor újra éled.

Mennél, fiam, tudom,
lábad és karod erős,
és jól bírja majd az utat szíved,
de jaj, mi vár reád az úton,
ha lelked súllyal viselős?
Ki lesz neked még én utánam híved?