Még soha nem hazudtam

Még soha sem szólt szám hamisan hivatalban.
Lépre ragadt madaram, hát ne figyeld a szavam!
Szót sose kérj hát! Arra figyelj oda, mit teszek érted!
Hogyha elfeleded, hát majd észreveszed.

A kis Rhesus

Úgy érzem magam olykor,
min a kis rhesus majom,
akit egy ketrecbe zártak,
és odaadtak egy drót mamának.

Itt bent is megvan mindenem,
szellős és tiszta a ketrecem.
Enni is adnak, amit szeretek,
akár még játszhatok is eleget.

De amikor jön az este,
és a Mesternek arra támad kedve,
hogy górcsöve alá vegyen,
vagy épp csak szórakozzon velem,
és áramot vezet ketrecembe,
ha nem cselekszem úgy, mint eltervezte,
kifakul rögtön az egész világ,
és egész lényemmel keresem a mamát.

De csak egy drótbábot látok,
ilyenkor reám száll egy átok:
hiába ölelem és bújnék hozzá este,
nem lehet: szúr, drótból van a teste.

Napokon át neurotikus leszek,
és hiába az etetőn a banán,
még abból sem veszek,
de vissza így sem kapom szőrmamám.

Csasztuska

Értelmiség? Ellenzék!
Nem az? Akkor kurva.
Csontig nyalni nem elég.
Nézd, mi van elszúrva!

Lefekszel a hatalomnak?
Tapsolj nekik gyorsan!
Ma még másokat szivatnak.
Holnap jössz a sorban.

Karácsony előtt

Fehér volt a hó
és csillagos az este.
A kandeláber fénye sárgán ragyogott.
A kis utca fénylett
csillogóra festve,
és szavamra mondom, angyalt láttam ott.

Tíz percnyi varázslat,
több időt nem kaptam.
Tudtam jól, hogy ismét sietnie kell.
Azt a csókot, amit
az arcára adtam,
azt hiszem, hogy többé nem felejtem el.

Posztó szíve őrzött
hosszú, hideg éjen,
eső, hogyha vert és szél, ha szaggatott.
Emléke a szívbe
bevésve mélyen.
Álmaimban néha még újra látom ott.

Én a nyomorultakkal vagyok

Én a nyomorultakkal vagyok.
Ezt még csak el se kéne hinniük nekem.
Amikor már nagyok a bajok,
talán kicsit segíthet rajtuk énekem.

Én a nyomorultakkal vagyok.
Bár ez rajtam sokszor nem is látható.
De, amikor tehetem, adok
meleg levest, ha odakint hull a hó.

Én a nyomorultakkal vagyok,
akár bűnösök, akár bűntelenek,
mert, ha visszautat nem hagyok,
nem lehetnek soha többé emberek. 

Én a nyomorultakkal vagyok.
Én is érzem néha nyomorultul magam.
Rajtam is segítene olykor,
ha nem csak magamban zakatolna agyam. 

Én a nyomorultakkal vagyok.
Milyen gyönyörű is ez a gondolat!
Öntetszelgőn csakis addig mondhatod,
míg közöttük nem találod te is magad.

Filantrópia

Mint földbe elásott testek,
amelyeknek feje a sárból még kilóg,
arcunkba lassan úgy merednek
kifosztott embermilliók.

Köntösöd szakítanád,
hogy betakarj egy mezítelent?
Miért te légy? Csinálja más!
Saját családod néked sokkal többet jelent.

Mint testek, amiket árokba lőttek,
és mésszel leöntenek: darab-darab,
a vesztesekkel soha nem törődnek.
Népünk egy részéről a nyertesek lemondanak.

Lemondunk róluk, hiszen nem véreink.
Messze van Drávapalkonya.
Pedig már ajtónk előtt is ott hever, és éhezik,
akinek nincsen hol aludnia,
és enni is csak annyit eszik
évek óta már,
amennyivel megszánja őt
egy-egy élhetetlen szamár,
aki nem törődik azzal,
ami vele magával történni fog.
A filantrópia manapság
nem túl népszerű dolog.

Nem elemi fokon

Én tudom, hogy népemet nem elemi fokon
kell messze zengő verseimmel tanítanom,
hiszen mit ér az iskola, ha múltunk fogja vagy?
Ha sorsodat nem szabhatod meg, nem lehetsz szabad.

Szabadságod abban áll: jogod van dönteni.
De nincs jogod a tévedéseket felejteni.
Hiszen nem léphetsz egy folyóba kétszer bele soha,
és ha lépnél: nem folyó az, csak egy pocsolya.

Szabadságodat tiporták többször egymás után,
és volt, amikor önként mondtál le róla, egy komám.
Hát jól gondold meg, hogyan kívánod élni életed!
Hiszen ezer év elszelelt: nem vagy már gyerek.

A múlt ködéből előmászó zsebdiktátorok
ne mondják meg, életedet hogyan gondolhatod!
Ha próbálná valaki, aki megszabná neked,
mindahányat újra is a pokolra küldheted.