Dúdoló

Életutak csendesen
merülnek el semmiben.
Összeszorítjuk fogunk,
nem sírunk, nem jajgatunk.

Szegény ember nem remél,
hogyha eljön már a tél.
Ha a nyomor közelít,
rajta Isten sem segít.

Hogyha üres a zsebed,
nincsen semmi hiteled.
Bank viszi a házadat,
és a szükség rád szakad.

Neked az utca marad,
Vérmezőn, egy fa alatt
várhatod a holnapot.
Meghalhatsz, "oszt jó napot!"

Támad az éj

A nappalnak vége, leszállt az est,
kis szobám üres és sivár.
Sötét az éj, és nagyon úgy fest,
hogy rám majd a semmi vár.

Ölelj át engem, kérlek!
Egyedül nagyon félek,
mert szívemben támad a tél,
és mire virrad az éj,
csak csontomon játszik a szél.

 A nappalnak vége, leszállt az est,
éjsötét árny fedi arcom.
Sehol sincs fény, és nagyon úgy fest,
hogy elvesztettem harcom.

 Ölelj szorosan, kérlek,
hogy ennyire mégse féljek!
Ha támad a tél,
mire virrad az éj,
félek, elfúj a szél.

A nappalnak vége, leszállt az est,
a külvilág hideg, sötét.
Dermed a lélek és borzong a test,
mert a Hold sem járja körét.

Ölelj meg engem, kérlek,
hadd melegedjen a lélek,
mert támad az éj,
közelít a tél,
és szerte fúj minket a szél!

Örvényben

Megírtam már márciusban,

hogy milyen sors vár reám.

Eltelt fél év és azóta

Sem nyílt mosolyra a szám.

Ami akkor távoli volt,

Nem több, mint egy fikció,

Itt dörömböl az ajtómon,

holnap az lehet való.

Végül elkapott az örvény:

minket is sodor az ár;

szorít, nem enged a törvény,

énreám is utca vár.

Van még kettő, három napom,

hogy tehessek ellen,

úgy gondolom, hogy nem hagyom,

de kinek van fegyvere?

Nincsen pénzem és a jó bank

a lakásomat viszi.

Nem vagyok az, aki holnap

még a szebb jövőt hiszi.

Támad a számla

Támad a számla,

életem rágja,

számsoraival rám mered.

Szörnyű az élet,

hogyha a béred

kevés és sok a hiteled.

Nyakat igába?

Az is hiába!

Menekülnénk, de nincs hová.

Pénzben az embert?

Kézbe a fegyvert!

Nem mehet ez így soká!

Néha, ritkán

Néha, ritkán, van olyan érzésem,
hogy a világ vesztébe rohan.
Eltöprengek ezen a kérdésen,
számolgatom, nekem mennyi van:
vár-e addig reám még az én halálom,
vagy a véget én már meg nem látom?

Beteg ez a világ! De beteg sok lélek!
Én is beteg vagyok, a haláltól félek.

Nem tudom, hogy mit lehetne tennem,
hogy a véget elkerüljük, mind.
Sok kérdés fogalmazódik bennem,
a kérdőjel görbén rám tekint.
Hogyan is jutottunk a vég közelébe,
merre lelhetne az ember menedékre?

Sok-sok ember kiált: a vég nyakunkon van!
Senki nem figyel rá. Köztük vagyok magam.

Egyenlegek

Halálod nincs könyvelve a számla-

egyenleg tartozik rovatába.

Egy összevont költség-haszon érdek

mindig felülír minden más érvet.

Bármit is mond egy pénzügyi program,

a szórás a becslésben ott van,

és hiába javul minden átlag,

ha áldozata vagy a szórásnak.

Le nem könyvelhető veszteségnek

számít csak egy véget érő élet,

de a mérleget új szemmel látod,

amikor majd eljön a halálod.

Sivatagosodva

Bal, jobb,

sehova se mész.

Bármit is várt, most

helyben jár az ész.

Bal, jobb,

akármit talál,

kiutat nem lát ott,

mert ez a halál.

Délibáb a remény, oázis illata leng.

Hevülő kőtenger kísértő dallama zeng.

Rezeg a levegő,

elhagyta a Teremtő

a tájat.

A szíved esendő,

rajta ül a remegő

bánat.

Bal, jobb,

sokan egyedül

keringünk egy helyben,

bármibe kerül.