A hazugságról

Azt mondod a feketéről, hogy fehér,
a mondatban hazugság lesz. "Némi".
Ha azt mondod egy férfiról, szart sem ér,
hát számodra annyit is fog érni.

A hazugság messze bűzlik, mint a szar
bokor alatt, megbújva a földön.
Szar vagyok? A pöcegödör színmagyar,
amiben az életemet töltöm.

Nincsen semmid

Nincsen semmid, amit veszíthetsz.
Minek sajnálnád az életet?
A sok hiány mind csakis beléd metsz?
Szórd róla szerte szélbe versedet!

Semmid sincsen. És, persze, nem így van:
munka, fedél, és van öt gyerek.
Hogyha másért nem, értük a sírba
az utat még elfeledheted.

Semmid sincsen? Semmi, ami számít?
Hogyha így van, önző vagy nagyon,
mert a boldogság hiába ámít,
nem vár már öröm, vagy nagy vagyon.

Vérfarkassá válni

Éji farkasként felüvölteni Holdra,
mintha annak még foganatja, ha volna,
s elzavarhatnám a pokolra a rémet,
vissza ne jöjjön.

Vérben úszó szemmel üvölteni némán,
mintha másként úgyse' figyelne fel énrám
senki többé már, aki érteni vélte
egykori létem.

Fekete folpack

Fekete folpackba burkolom énem,
és mélyhűtve tartósítom magam.
Senki sem lát át rajta, és én sem
látom, más miért nem boldogtalan.

Fekete folpack. megőrzi mindazt
a fekete fényt, amely bennem ragyog,
minden egyebet kívül maraszt:
tartósít olyannak, amilyen vagyok.

nem járja át majd a levegő lelkem,
a fekete folpack kizárja azt.
Észterek és savak erjednek bennem:
a fekete folpack élve elrothaszt.

Kiürült az élet

Úgy kiürült az élet,
az enyészeté lett,
hogy nincs már szavad.
Csak vergődik a lélek,
bár még szeretnélek,
de már nem szabad.

A fogaskerék kattan,
harcom rég feladtam,
vívd most már magad!
Lassan itt van a semmi,
egyedül kell menni.
Jövő nem marad.

Eltüntettél

Eltüntettél hirtelen.
Azóta senki vagyok,
hogy rám szemed nem ragyog,
a jövőm esélytelen.

Te vagy a hiányjelem.
Negatív lett már a lét,
hogy nem álmodom mesét,
mióta nem vagy velem.

Epigramma

Egyre csak azzal kínlódom,
hogy jól körülírjam
ritmust, formát, stílust adva a gondolatoknak újra, meg újra,
hogy egzakt, pontos rímbe gyötörjem azt,
mit próza sosem fedhet fel, csak a vers.


(Egyre csak azzal kínlódom, hogy jól körülírjam
ritmust, formát, stílust adva a gondolatoknak
újra, meg újra, hogy egzakt, pontos rímbe gyötörjem
azt, amit próza sosem fedhet fel, csak a vers.)