Kimosta a verset

A hőség kimosta belőlem a verset,
gondolkodni is képtelen vagyok.
Nem ettem ma főttet, kizárólag nyerset,
amiket leírok, zagyva és dadog.

Pedig lenne mit új versben megírnom,
ha lenne hozzá elég energiám,
bár tudom, magamnak kell ezekkel elbírnom.
Nem tartozik másra senkire ám.

És lám, ez is csak ritmusos szöveg,
hiányzik belőle valami plusz.
Ezt hallaná az a "Teszlek Föveg"
verstől elzavarna messzire: slussz!

Yandex

A Miniszterelnöki Kabinetiroda megrendelt egy páncélozott személygépkocsit az alvállalkozótól, amely azt le is szállította számára, ám a Kabinetiroda tudtán kívül rakétavetőt épített a gépkocsiba. Az átadáskor azt leparkolta a Parlament épületével szemben.

A Miniszterelnöki Kabinetiroda illetékese átvette és kifizette a gépkocsit, majd beült, hogy elindítsa. A gyújtáskapcsoló elfordításakor a rakéta becsapódott a Parlament épületébe és felrobbantotta azt. Sajnálatos szerencséjére a miniszterelnök éppen nem volt ott, csak a Parlamenti szolgálat tartózkodott az épületben, éppen Kövér eligazítását hallgatta arról, hogy holnaptól kezdődően minden képviselőt, aki meg mer szólalni az ülésteremben, a Ház előtt a Dunába kell lőni, így jelentős kár nem keletkezett.

A Nemzeti Elhárítási Bizottság elnökének ma reggeli sajtótákjékoztatója szerint a balesetben a gyújtáskapcsoló volt a felelős, de amúgy tragédia nem történt: a miniszterelnök nem sérült meg, hiszen éppen hazafelé tartott Bicskéről a gyermekvasútján, a Miniszterelnöki Hivatal minisztere pedig éppen helikopteren utazgatott, tehát neki sem eshet baja.

A 360 elhunyt fő emlékére a Parlament helyét felszántják sóval, és egy Putyin emlékművet építenek közadakozásból, amelyet adószerűen vetnek ki.

A Miniszterelnöki Hivatal vezetője már aláírta a következő páncélozott személygépkocsiról szóló szerződést.

Nagyapa táncol

Nagyapa táncol a járókerettel.
Nemsokára itt van a reggel.
Infúziót is hozott magával,
a kemény ritmus tipikusan rá vall.

Szakálla zászló, a légben lobog,
az ócska kockakövön papucsával dobog.
Jöjjön nővér! Bolond a beteg!
Ropja a táncot, már szinte lebeg!

S nagyapa táncol a járókerettel,
most már hangos is: hozzá rappel.
Kopog a vasváz, szteppel az öreg,
az infúzión lengnek a csövek.

Rémálom-lét

Reggelenként rémálomra ébredek.
Kint tűz a Nap bár, de bent szakad a hó,
agyam borítják kifakult képzetek.

És minden emlékképem olyan fakó,
hogy a színhiányon már elképedek.
Talán szívüket vágta ki egy bakó.

Én oly szívesen örülnék veletek,
de magam vagyok, mint egy szigetlakó.
Csöndem marad. Csak magamban fecsegek.

Ha álmot látok, az mindig ragyogó,
de elfelejtem, amire fölkelek,
s a csönd körül vesz. Ez fogvacogtató.

Ébren csak ebben a csendben élhetek,
bár álmom lehet örömöt is hozó,
reggelenként rémálomra ébredek.

Vers a verstükörben

Sokáig mosta volna bőr alá eső ruhámat,
de nem találom rég a csókot.
Magányomat facsarta fájdalom a versbe,
sokáig vágytam még utánad.
Nem volt mivel lemossam már az arcom:
a könnyeid nem tenyerembe folytak.
Nem tükörbe, égre nézve arcodat lebegni láttam,
s a két szemedből arcom nézett vissza.
Sokáig nem szerettem volna lenni másként.
Ma már csak a hiánnyal telve lelkem.

Túljutni

Odakint, az utcán meleg van újra.
Hány éve nem élek már hozzád bújva!
Dühöngtek télen kint száguldó szelek,
soha nem feledtem, hogy szerettelek.
Túl sokszor néztem föl az üres égre.
Túl kellene jutnom már rajtad végre.

Nem kértem azt bután, hogy kezdjük újra.
Azóta folyton csak emlékszem a múltra,
pedig nem volt hosszabb, csak néhány hónap,
hogy' is hihettem pár szédítő szónak?
Hibáztam végül? Nem néztem, hogy sért-e?
Túl kellene jutnom már rajtad végre.

Azóta itt bent nem múlnak a telek.
Élek, mint a féreg: szárnyalni nem merek.
Tollaimra vastag jégcsapok fagytak,
szemem is bezártam. Jobb lennem vaknak:
nem érdekel többé, aki hall, ért-e.
Túl kellene jutnom már rajtad végre.

Összeláncolva

Az utcán járva láttam egy embert.
Magát vezette láncon
szemét lesütve. Fölnézni sem mert,
nehogy nézése ártson.

Hová mész, kérdeztem, csukott szemmel?
Csak megyek magam után,
mi mást tenne egy leláncolt ember?
Csörgeti láncát bután?

Átesel láncodon, vigyázz nagyon!
mondtam, hogy tovább haladt.
Ügyelek rám, míg vezetni hagyom,
és követem magamat.