A hal repült és az erdő járt,
a füge tövisen nőtt,
egy pillanatban a Hold is vérzett
a születésem előtt.
Őrült a sírásom szörnyeteg fejem,
fülem akár egy szárny,
mintha a léttel űzne tréfát
egy ördögi árny.
A Föld szakadt kitagadottja,
az ősi, rosszakarat
éheztet, korbácsol, és gúnyol engem?
Ostobán tartom titkomat.
Mert hülyék! Volt egy pillanatom:
édes és vad órányi büszkeség,
tömeg kiabálása szállt fülembe,
és lábaim alá pálmalevél.