Nyúlvadászat

Eddig számtalanszor írták,
így hát én is jól tudom:
senki verset úgy nem ír már,
ahogy írtak egykoron.

Nem tanultam iskolában
én a modern verselést,
elég volt, hogy jól csináltam
a szám- és betűvetést.

Ne csodáld hát, hogyha versem
régimódi és döcög!
Kritizálj csak bátran, nyersen!
Nyulat én úgysem lövök.

Hajnali nóta

Az éjszakámat áttivornyáztam,
nem vagyok rendes ember.
Árokparton lógázom a lábam,
adósság, mint a tenger.

Megint elittam a keresetemet,
nincsen ahova menjek,
nincs ki megetesse gyerekeimet,
majd úgyis kitagadnak engem.

De nem számít most semmi se nékem,
míg fölöttem ragyog a Nap,
ilyenkor még az asszonyt se félem,
és nincs, aki boldogabb.

Ha hazamegyek a korcsma után,
rögtön az ágyba fekszem.
A családom csak bámul bután,
hogy lehet erre merszem.

Kiabál vélem az asszonypajtás
csak úgy zeng a konyha,
repül a lábos, és a postás
kérdezi, mi a gondja.

De nem számít akkor semmi se nékem,
ha fölöttem ragyog a Nap,
olyankor még az asszonyt se félem,
és nincs, aki boldogabb.

Szeméttelepen

Sok éve már, hogy szeméten élek.
Megcsömörlöttem tőle nagyon.
Gödrömből utat nem is remélek
kifelé. De így nem hagyhatom,
bár az ember jól élhet szeméten.
A hulladék éppen megfelel,
ha már lemondott arról, hogy éljen,
s létét féregként képzeli el.
De én nem ily életre születtem:
porban csúszni puszta létemért.
Önmagáért életünk kinek kell?
Egekre nézni, fel, az Istenért!
S hogy' is vehetne eget az számba,
kinek nincs ölelés, nincs kenyér,
vagy ha verik naponta lilára,
s nem simít, de csattan a tenyér?
S én e másik létre sem születtem,
hiszen szívem mindig jót akar.
Tenyerem csattanva sose verjen,
szeretet legyen, mi betakar!

Fidesz: A célunk feltőkésíteni a társadalom egy százalékát

Karvalics Ottó:

"Én úgy gondolom, hogy valós munkahelyeket kell teremtenünk"
- mint bozótirtás és árokásás kézzel.

"Ehhez pedig föl kell tőkésíteni egy társadalmi réteget, amelyik foglalkoztatni tud..."

Eldönthetné a FIDESZ vezetése végre:
Kommunizmust akar építeni a magánvállalkozások (MAL, MOL) visszaállamosításával, a kötelező államvallás bevezetésével és kényszer munkatáborokkal, vagy piacgazdaságot az egy százalék feltőkésítésével - nyilván a 99% rovására - mint ami az adózás átalakításából és a Tákolmányból következik.

"Ehhez kell ez a mostani adó- és a holnap tárgyalt költségvetési törvénynek az elfogadása."

Éhség

Éhes vagyok és nincs mit ennem.
A szeretet kell, mint falat kenyér.
Nélküle fogy, sorvad testem,
és a szemét már a torkomig ér:

kukákban kotorászom egyre
félig emésztett hulladék után;
szemetet tömök üres szívembe.
A csömörtől már fém ízű a szám.

Szomjam sem olthatja el semmi,
hiába járom korcsmáknak sorát.
Éhes is vagyok, s nincs mit enni:
Szeretet nélkül az élet halál.

Szeretni és szeretve lenni

Mondják az emberek, jó sokan:
jó, hogyha valaki szeretve van.
Én bizony csak arra gondolok,
szeretni ennél még jobb dolog.

Élvezd, ha van, aki téged szeret,
és kiszolgál minden érzésedet!
Hiheted, még jobb, ha másnak élsz,
és boldogságot néki remélsz.

Savanyú a szőlő minden hegyen,
ha nem vehetsz részt a szüreten.
Ha kosárba szeded a fürtöket,
ha nem is a tiéd, van örömed.

Azt hiszem, mindegy, hogy reménytelen,
jobb, ha van, mint ha nincs szerelem.
Amit másnak adsz, majd visszahull rád,
ha szeretsz, kerek lesz ez a világ.

Ki mondja?

Vad ázsiai sztyeppe istenei
teremtettek engemet.
Egy dallam vagy gondolat is
megtöri szívemet,
s az éjszakát
szilaj tánccal mulatom át,
veled.

Hátam roppan, hogyha megfutok,
hogy fordulva rád lövök,
s mikor a vadkan rám hörög,
agyarától új halált kapok.

Mint médeket a szittyák,
folyton szorítják
szívemet bús-nemes mondatok,
s ha boldog vagyok,
vagy tép a kín-agyar,
ma is csak régi, felejtett dalt fújok.
S én nem vagyok magyar?
Ki mondja rám?
Mutassa fel magát, hamar!