Régi dal

Eléd álltam egy kedden,
nem volt ott más, mi ketten.
Elmondtam azt, mint érzek:
 egész szívemből vérzek.

Tudtad, a dal Neked szól,
de szíved nem válaszolt.
Sokáig vártam választ,
az emlék is kifáraszt.

Írtam levelet, százat,
el sem húztad a szádat.
Vége lett aztán az évnek,
halkult szívemben az ének.

Azóta is csak várom,
talán még egyszer látom:
visz a villamos téged.
Közben elmúlt egy élet.

Szarvas szívvel

"Futtam, mint a szarvasok"
                          József Attila: Bánat

Én még nem voltam soha szarvas.
Nem képzeltem még soha azt,
hogy pár lihegő ordas farkas
lába nyomában zör'g a haraszt.

A tévedésekre nincs bocsánat,
de a szarvas-szív sohasem szorong.
Kék szemeimben a barna bánat
nékem folyton ott borong.

Agancs nem nőtt sose fejemre,
díszes korona nem fedi azt.
Nem pályázik senki helyemre:
nincs olyan úr, sem pedig paraszt.

Mégis csöndben lépek avarba:
lábam alatt sose roppan az ág.
Nem hozhat engem zavarba;
készen talál a nagyvilág.

Giccs

Giccs? Hát legyen is csak giccs
az árvalányhaj a pandúrok kalapjain!
A bronzlovas gyilkos, aki
gyilkosokat váltott megint,
és gyilkosok váltották le őt,
megint lerúgja a szemfedőt?

Turulvezér? Nagy Magyar?
Édes hazám, téged most is dúl az agyar,
ami a habzsolni vágyó pofákból
folyton is rád vicsorog.
Hej te komp-ország!
Hej, ti szegény magyarok!

Romantika? Paraszt világ?
Barátom, látom, te sem adod alább.
Bár soha nem szántottál a földeken,
hogy másnak majd kenyér legyen,
de szíved is nemzeti színben dobog.
Hej, látszat-ország!
Hej, szegény magyarok!

Mi a csoda történt már megint veled?
A diktátort demokratának emlegeted?
Visszasírod a régi rendet,
amibe apádat temetted,
hogy majd Te figyelhesd meg fiatok?
Hej, ügynök ország!
Hej, szegény magyarok!

Vajon ez a giccs a hazaszeretet?
Vagy megint a tőke játszik veled?
Csak alakot váltott megint,
és nincsen már, aki megint:
mindegy, a száj milyen színben vicsorog.
Hej, kisemmizett ország!
Hej, szegény magyarok!

A család

A család nem zakatol.
A gyermek már nincs sehol.
Elvitték a fogdmegek,
halnia rendeltetett.

Pedig szóltak: jól vigyázz,
mert jöhet fejünkre gyász!
Jobb lehetne, hogyha ma
gyalulni tanítana.

József megöregedett,
s elvitték a tehenet.
Mária piacra jár,
s nem várja, csak a halál.

Jákob már kivándorolt,
messze földön bujdokol.
Terjesztené az igét,
de ott nincs magyar beszéd.

Fülöp aknára lépett,
így ért hirtelen véget,
a Jordánon, hegyen túl.
Rajta sírhant domborul.

Községházán, legfelül
most az iskarióti ül.
Ő mutatja az utat,
a megváltás jól halad.

Tanúként hallgatták ki,
sokat tudott mondani,
így kész lett az ítélet.
Pálnak gyorsan vége lett.

Péter fia valahol
Rómában latint tanul.
Egyetemre küldték őt,
ne rontsa a levegőt.

Végül győzött az ige,
a boltban nincs semmi se,
csak  állandó félelem:
elég lesz az élelem?

Törött üveg

Törött az üveg szobámnak ablakán.
Nem süt be rajta Nap.
Félhomály van reggel, délután.
Nem lettem falka-tag.

Odumba bújva élem életem,
csak éhség ver elő,
de visszaűz folyton a félelem,
amitől megfagy a velő.

Eltört az üveg szobámnak ablakán.
A réseken befú a szél.
Csak árnyék kúszik a fehér fal haván.
Tavaszt szívem már nem remél.

Emléke sem marad

Én azt hiszem, az életem
egy múló pillanat,
és bármi történik velem,
emléke sem marad.

Úgy létezem a világon,
mint a falevél:
zöldülhetek a nyáron,
elfúj az őszi szél.

Egy dolog van, ami többé
teheti az életem,
miatta nem válik köddé,
ami történik velem,
nem lehet a lét fölött más,
csakis egy győzelem:
ha van utánunk folytatás,
amit hoz a  szerelem

Nincs magyarázat

Negyven éve már hiányzol szívemből, kedvesem.
Miért maradtál életemből ki, nem érthetem,
mert nincs mindenre magyarázat,
van, ami belül fakad.
Ha nem temetsz el régi lázat,
nem leszel szabad.

Amit nékem adtál fél kezeddel, visszavetted azt,
és nem szóltál, hogy "felejtsd el a nyíló tavaszt".
Tudom, hogy nincs magyarázat,
és keresni kár.
Feledni kell a régi lázat:
elmúlt már a nyár.