Joe's Pub

2017. január 31., kedd

A pária

Érinthetetlen vagyok, pária.
Átterjedt rám is a szent betegség.
Hogyha, mint nekem, meg kell halnia
valakinek, arról szó se essék!

Nézzetek félre, fordítsátok el
fejeteket, hogyha szembe jövök!
Ha csak rám néztek is, majd átok ver,
és nem múlik el; ez a rontás örök.

Az én tisztem, hogy megőrizhetem
az egyensúlyt az ég és a föld között.
Még hátra van talán egy pár hetem,
de a rossz már belém költözött.
Magunkkal visszük azt mind a heten,
hogy fény váltsa végre fel a ködöt.

Napkeltekor

Hajnalban ülök egy másik teraszon.
Vén már az éjjel, álmomat feladom.
Jegenyék állnak a kertben, lent körben,
arcod villan elém ablak-tükörben.

Szélcsend. A fákon mégis levél rezeg,
fonákjuk villantja rám szürke szemed.
Üres a terasz. Kövei repedtek.
Az egyik fa ágán egy szarka cserreg.

Most kel a napkorong. Rögtön felragyog.
Nem látom arcod, boldogtalan vagyok.
A szarka elröppen, Fölragyog a Nap,
de én nem hiszem, hogy leszek boldogabb.

Kenyérszeletek

Kenyérszelet az asztalon,
már tegnapi, de jó puha.
Nem vagyok éhes, rád hagyom.
Nyugodtan edd meg, kis buta!

Az asztalon kenyérszelet.
Megszikkadt már, de nem nagyon.
Eltöröm, megesszük veled,
szemétre dobni nem hagyom.

Kenyérszelet az asztalon,
meg pohár kávé.Már hideg.
Megszáradt az is. Ott hagyom.
Bár megehetném, de minek?

Az asztalon kenyérszelet.
Kemény, és megszáradt. Hagyom.
Vihart vetettél, nem szelet.
Pedig szerettelek nagyon.

2017. január 30., hétfő

Négy kanál cukor

Négy kanál cukor a fél liter teába.
Megcsörren a kanál, hogy megkavarom.
Nem jöttél, és én csak vártalak hiába,
első lett volna a végső alkalom.

Három kanál cukor, mondják, ez is káros.
Jövőre csak kettővel kevergetem.
Azóta napfényben is szürke a város.
Olyan, mint amilyen egész életem.