Érme

Felhasználói kézikönyv

Amikorra az összes lépcsőn végig mentünk,
és vagy hatvanszor, vagy kilencvennyolcszor
- mindenkinek más-és-más a száma -
körbejártuk a piramist különböző emeleteken,
és minden szintet teljesítettünk,
megküzdöttünk a sötétség villás farkú démonaival,
viasz nélkül, kötelékeinket szaggatva elhajóztunk
a Dalos Szirének zátonya mellett,
sikeresen átkeltünk egy szál pallón
a Rohanó Vizek Szakadéka fölött,
majd ismét keresztezte utunkat a Lantos Énekmondó,
akinek dalától előbb bűvölet szállt ránk,
majd mélységes, sötét ködökben komorló
barlangokban számoltuk a Nap visszatértéig hátralévő évezredeket,
és túljutottunk már a Lábatlan Lovag hídján,
kivágtuk az erdő legnagyobb fáját egy sózott heringgel,
sikeresen elhajoltunk a Suhintó Kaszás
váratlan suhintása elől,
megtaláltuk, és elvesztettük, majd azután ismét
teljes útravalónkat,
a Piramis tetején végre megérkezünk
a Sötét Folyó Völgyébe,
már csak egy feladatunk van hátra:
megtalálni és rábírni a Révészt,
hogy átevezzen velünk a Túlsó Partra.
Remélhetőleg eddigi utunk során
felleltük, és gondosan a nyelvünkre helyeztük
az Érmét.

Dal

Nem vagyok én senki szeretője.
Árvalány-hajas kalapom, haj, elfújta a szél.
Most már megyek ki, a temetőre,
nincsen a faluban, aki rólam beszél.

Nem vagyok én senki szeretője.
Szívem sötét, fekete verem,
mint a fejfa ága, kint a temetőben,
édeset nem, keserűt terem.

Gyűlöletbeszédem

Most éppen az arckönyv
tiltott le egy versem.
Gyűlölködő vagyok,
ezt megírták nyersen.

Ellenkezni velük?
Nincsen apelláta!
Meg is írták ismét,
vigyem a... kukába!

Én tollal gyűlölök,
más meg kalapáccsal,
lángszórót fog csülök,
üt szöges korbáccsal.

Keresztre feszíti
Isten egy szem fiát,
miért gyűlölte a bűnt?
Miért nem inkább piált?

Nem én voltam

                 Lackfi János: Vaslovag-jára

Nem én voltam,
mert nincs biciklim,
hogy versenyre keljek veled,
de ha holtan
esnék össze cikin,
is tekernék lehagyni a szelet.

Versenylázam
bár nincsen régen,
de még megmutatnám talán neked
hátulról a vázam,
ha el nem lopták volna éppen
a pincénkből a biciklimet.

Nem hiszek

Ember-voltomban nem hiszek,
soha nem leszek már ugyanaz.
Folyjanak gyökeremhez vizek,
nem lesz abból virág, ami gaz.

Szívem szorítja a félelem:
soha sem találom meg magam.
Tévútnak bizonyult énvelem
tervezni életet boldogan.

Senki Szeretője

Én vagyok a Senki Szeretője.
Hej, árvalányhajas kalapom elvitte az Idő!
Ott szalad! Fogják meg! Vegyék vissza tőle!
Messzire hajítom, abból egy erdő kinő.

Én vagyok a Senki Vigasztalója.
Fejem folyton zeng-bong legbelül.
Üti tetejét csőrével egy gólya,
hogy miért nem éltem soha emberül.

Én vagyok ma maga a Verses Senki.
Hej, szerteszórom versekbe szívem!
És ha nincsen sehová se lenni,
ahol állok, majd meghalok híven.

A vágy farkasai

Folyton a vágy farkasai űznek.
Szemükben bíborló lángja lobog
a pusztítón elemésztő tűznek.
Vicsorgó pofájukból nyál csorog.

Borotva-foguk szívem célozza.
Jaj, ha elérne, és beléharap!
E futás nem az életet hozza;
véget ér, karmuk, ha odakap.

Vajfehér fény derengi világom.
Fagyos tüskék szaggatta rongyaim,
condráim szélben lengenek ágon.
Némán üvöltöm Holdra kínjaim:

Jaj, ha én is farkassá változom!
Hozom a kínt, és nem mástól viszem.
Magam, ha kell, inkább feláldozom,
nem farkas-, ember-voltomat hiszem.