74. Henry és a repülő

Repcsit bámult Henry vonatablakból.
Meredeken ment fölfele.
Persze nem Henry, hisz az egy öngól,
a költőnek van még ennyi esze.
- Hova repül a gép? Mi tartja fenn ott?
Mi lesz, ha egyszer leesik? –
Tátott szájjal néz ki Henry az ablakon.
Mások tátott szájjal meg őt lesik.

Mr Csont szól. - Henry, repülőt nézel?
Már megint min jár gyenge eszed?
Elvágyódol innen? Mindjárt elvérzel!
Ne hordd arcodon minden sebed!
- Azon jár az eszem, rég ültem rajta.
Világ fölött lenni élvezet.
- Henry, nem vagy te ily fölülős fajta!
Neked kockádban van a helyed.

De Henry egyre a repülőt nézi,
míg el nem tűnik a felhők között.
Neveti egy kölyök, csitítja egy néni,
- de anyu, a bácsi olyan lökött!
És az a másik, ott vele szemben,
nézd, oda nyúl, megfogja kezét!
- A két perverz állat! Azok szememben.
Hogy ki nem sütik az ember szemét!
 

Micsoda hét volt!

Micsoda hét volt!
A rendőrfőnök részegen
hugyozta körbe a falat,
a főkincstárnok szerint
a kincstárban nem maradt
egy kurva peták sem;
elverte a főkormányos
tőzsdén, vagy kártyán mind,
a templomszolga, a paszomántos,
meg folyton arra intett,
hogy áldani kell az Urat
itt, a városon,
mert a kilakoltatás utat
nyit, és végre átoson
a szabadság lehelete,
az üzlet felvirágzik,
akik kérdik, kellek-e,
azok mind brigantik,
és a távollátó készülék
mutatta a képeket,
hogy más világokban, a vén szülék
lássák, hogy nem lehet
megélni, bár már elviharzott
az egész nemzetünk
fölött a bú, és a bánat,
de mi jól megleszünk
az árulóknak hada nélkül,
ha szavazni kell,
az ember feje majd bekékül,
amire megfelel,
a követelménynek, hogy jó hazafi,
jó magyar legyen,
bár tarisznyában a hazai,
hogy valamit egyen,
és ismét elharsogta újra,
a napi hírmondó,
hogy egy akolba összebújva
élni nagyon jó,
és közöttunk a farkasokat
kiirtani kell,
mert a gyajas bárányoknak
pontosan így felel
meg a jövő, amit a szöges drót
védelmez cefetül.

Az ember gyomra forog,
de ebből nem menekül.
Micsoda hét volt!

Milyen volt

Milyen is volt egykoron a szőkesége?
Mint hajnalpír, égen, hogyha játszik.
Elfeledni kellene, vagy talán még ne?
Életemnek vége mára látszik.

Barnán csillogott reám a szeme fénye,
mint őszi avar, ha esőben ázik.
Milyen is volt egykoron az ölelése?
Nélküle az életem kopár szik.

Néha nézek csak fel a csillagos égre.
Odafönt minden apró fény fázik.
Jól emlékszem most is minden semmiségre.
El nem érhető már csillag, másik.

Hogy nem hivatalosan is beszélünk

Most, hogy végre nem hivatalosan
is beszélek veled,
elmondhatom, hogy már nem érdekel,
hisz a farkam föl sem áll.

Volt rá harmincöt év, elhiheted
nem volt egy diadalmenet.
Kitartottam harminc éven át
rendesen.
Ami még maradt nekem,
az a halál.

Ne jöjj nekem a nagy dumával,
én tudom, hogy neked ez végig megfelelt;
s én nem gyógyítom magam piával.
Az én időm ma már letelt.

És nézd, mi lett belőlem!
Senki. Pedig többre tartottam magam.
Minden reggel hivatalba menni
az időben, ami hátra van.

Jó, tudom, az öt gyerek.
De vajon mind megélnek majd?
Habár a három kettő nem is rossz arány.
Az ember életen át hajt,
de lelkén ott az árny.
S jövőre úgyis rosszabb lesz, mint volt tavaly.

Bár én sem látok át a léten,
számomra is sötét a jövő,
de megrögzött a pesszimizmusom,
csak azt tudom, hogy egykor régen
nem hittem, de többet reméltem,
nem vált be, nem fog. Ezt mára jól tudom.

Ne jöjj nekem azzal se most, hogy
mindezt magamnak köszönhetem!
Azt is tudom, hogy mindig ott hagy
minden szerencse.
Ilyen az életem.

De most, hogy végre nem hivatalosan
beszélek veled, elmondhatom,
hogy minden megy tovább.
Ne rémüldözz! Nincs okod neked rá.
Amíg nem jön értem a halál.

Berryman 50

John Berryman: Dream songs 50. fordítás

Virradatkor az állásom közelében gyülekeztek.
Valami rövid dalt dúdoltam, amikor
csillagok kialudtak, és megvizsgáltam
fegyverzetemet.
Gránátok, tárak, az anthrax tartály
a fecskendővel: rendben. Igen,
és ceruzáim többsége is kihegyezve.

A galaxisnak ezen a peremén
sokszor látható ilyen kemény védelem,
de ezt csak így lehet.
- Mr Csont, a gondjai szédítenek
& megfájdítják a hátam. Valahogyan,
amikor jeleneteit összehozom,
olyan érzésem van,

mintha a rózsás hajnalpírnak & az alkonyi fénynek
valami vén író művében joga lenne rá,
hogy kifelejtse a mi zöldünket.
A forrásvíz olyan vastagra nő,
hogy megcsomósodik,
és a szép hölgyek eltűnnek. Gondolom,
ön valami végzetes erő.

A Fa és gyümölcsei

Újdonságot nem írok, csak verset,
nem érdekel, hogy megírta más.
A Fán sem egyféle gyümölcs termett:
volt piros, zöld, férges és hibás.

Más gyümölcse szebb? Mit érdekeljen,
ha enni az enyém is lehet?
A gazda még nem eléggé vert meg,
hogy ágra nem dobtam kötelet?

Nyomtató ló az agy. Körbe járkál
a fa körül, gyümölcsöt eszik.
Friss, vagy megrothadt, amit fölzabál
mások agya? Mindegy az nekik?

Szép gyümölcsre kell, hogy törekedjen
minden fa, noha az a való,
hogy féreg is megterem a kertben,
s gyümölcs lehet trójai faló.

Nekem a rím

Nekem a rím, a ritmus, a sortörés
is fontos néhanap.
Megázik fej, kiszárad gondolat,
ha rajta nincs kalap.

Formába nem foglalja semmi sem?
Így a legszebb gondolat se lényeges,
nem érdemes
figyelni rá. A gaz-áradatban is csak
az érdekes,
ami virágot terem.