Setét gondolatok

Ma már egyszer nekiugrottam, majd kitöröltem, amit írtam. Tudom, ez sem lesz jó, sem megfelelő kifejezése a gondolataimnak, de nem hiszem, hogy nem kellene megírnom őket.
Magyar vagyok. Ez nem érdem, és nem bűn, egyszerűen ide születtem, és nem én tehetek róla, sőt apám és anyám sem tehet róla, hogy magyarnak születtek.
A 70-es évek közepe táján, amikor éppen nem volt divat magyarnak lenni, de már lehetett, engem is magával ragadott a Tímár -féle bartókos szórakozásból kinőtt szórakozás forma, és több éven át a magyar népzene és néptánc határozta meg életem egyik pólusát.
Ma sokszor gondolok rá, hogy szégyellnem kell magyar voltomat. Olyan emberekkel kell együtt élnem, akik ahelyett, hogy magyarságuk értékeit mutatnák föl, harci fegyverként használják más honfitársaik ellen. Én azt is megtanultam, hogy nem csak az én népem dalai és zenéje, hanem a velünk élőké is szép, nem csak a mi szokásaink méltók a megörökítésre és mindennapjainkba való modernizált beépítésre, hanem a velünk élő más ajkú, más vallású népek hagyományai is izgalmas és érdekes dolgok, amik kel nem szegényebb, hanem gazdagabb lesz, aki megismeri. Tanultam cigány és jiddis dalokat, jártam szerb és román táncházba, táncoltam görög és szlovák zenére.
És mindezt a "kommunizmus" idején tettem. Amióta szabaddá váltunk, egyre több gyűlöletet látok magam körül, aminek csak részben értem az okát.
Tudom, nem tanulhatott mindenki, és azt is látom, hogy sok olyan ember van, akinek kár volt több éven keresztül az iskolák padjait koptatnia, ha annyit is képtelen volt felfogni a sok éves tanulás eredményeként, hogy elválaszthatatlanul összenőttünk a környezetünkkel, minden vonatkozásban, legyen az a tárgyi, vagy társadalmi környezet. Aki saját népét, a vele közösen, egy hazában, egy földrészen, egy emberiségben élőket támadja, az nem rendelkezik józan ésszel. Most is csak a római kor óta ismert "oszd meg és uralkodj" logikája szerint hatalomra törő rövidlátó érdekek vezetnek bennünket. Nem vagyok jogász, de a római jog fő kérdését én is ismerem "Kinek használ?".
Biztosan megoldja a gondjainkat, ha visszajön egy "igaz magyar" vezető, vagy egy annál még magyarabb vezér, akinek parancsára ismét el lehet majd kezdeni a népirtást.
És az, hogy nekem szüleim is magyarok voltak, nem számít. Te is lehetsz még cigány, vagy zsidó, ha egyszer a pokol elszabadul, és rossz pillanatban tartózkodsz rossz helyen.
Nekem már volt rá időm, megtanulni, hogy nem mindig mondhatom ki a gondolataimat, nem mindig mehetek oda saját hazámban, ahova és amikor akarok. Hamarosan ismét ilyen idők elé nézhetünk. Amikor paramilitáris rohamosztagosok garázdálkodnak hazánkban a kommunista és náci párthadseregek terrorját idézve, semmi jó nem néz ki. Magyar országon a történelem megismételni készül önmagát, és ez további évtizedekkel visszevethet bennünket - függetlenül a közvetlen életünk legközelebbi jövőjét febyegető sötétségtől.
A méreg mindent átitat. Ahogyan az inbox bejegyzéseire esik a szemem, egyre több a vésztjósló jövőt ígérő, és egyre kevesebb a kultúrára, értékeink átadására irányuló magyar nyelvű bejegyzés. Ha az ezerszer elátkozott "kozmopolita" televízió csatornák hírmúsorait nézem, a Kádár rendszert megszégyenítően direkt módon próbálja meg egyik-másik "kereskedelmi" csatorna az új rend eszméit sulykolni a fejekbe, és fenyegetéseket küldeni az új rend ellenzőinek.
Én soha nem tagadtam, hogy a szívem bal oldalon dobog. Volt, fiatal kormban, amikor még azt is elhittem, hogy a "proletár diktatúrára" szükség volt. De arra, hogy egy magát "polgári"-nak nevező oldal a munkás őrség hagyományait átöltöztető szervezetet hozzon létre a XXI. század Magyar országán, nem gondoltam volna; mint ahogyan arra sem, hogy mindezt a "demokratikus álla,rend" pillérei a köztársasági elnöktől a törvényhozókon keresztül a jogalkotókig tétlenül nézzék. Az önbíráskodás az önbíráskodás. Amennyiben ennek bármilyen haélvány lehetősége fölmerül, már nem beszélhetünk jogállamról, bármi megtörténhet. Ma ilyen, holnap olyan célok elérésére lehet mozgósítani az erőszak szervezeteket, és, mint azt eddigi történelmünk többnyire fényesen igazolta, nem lesz erő, ami megálljt parancsolhatna.
Nem kell más, csak egy ügyes, saját pecsenyéjét sütögető önjelölt vezető, akinek van olyan tehetsége a tömeg egy részének fanatizálására, mint a huszadik század diktátorainak volt. Ez a nép, aki egyre azt hangoztatja, mennyire rossz volt neki a Kádár rendszer elnyomása alatt, nem veszi észre, hogy ismét olyan vezetőt választ magának, amilyentől megszabadult. Még egy kis nyomorúság, még egy kis káosz, és lesz itt olyan magyar rend, hogy mindenki belerokkan, aki "másként" mer gondolkodni.
Még azt is meg kell gondolni, ide mit ír az ember, mert azonosíthatók vagyunk, és ki tudja, hány hónap múlva lesz kinyitni elég ok a kartotékot, mely  - ma még úgy gongoljuk - majd jogunk sérti meg. Akkor már nem lesz rá jogunk. Egyébként is: a magyar törvényhozásban visszamenőleges hatállyal jogszabályt alkotni nem példa nélkül álló eset. És tessék csak vigyázni! Többször hallottuk, hogy nem volt még rendszerváltás. Az csak ezután jön!