Megszoktam, hogy szürkén élem le az életem.
Ha van hová, hát soha sincs senkivel elmenni,
megszoktam, hogy soha senki nem jön el velem.
Megszoktam, hogy bármit mondok, úgysem érti senki:
az igazság csak nagyon ritkán fölemelő.
Megszoktam: mindig nekem kell tűzvonalba menni,
s osztozásnál tiéd a kövérebb legelő.
Megszoktam, hogy én dolgozom, és másé a haszon,
és az adott szó csakis nekem kötelező.
Mindig én maradok fekve a Donnál a havon,
csontjaimat szántod be, ha olvad a mező.
Bár megszoktam, sosem szólok, hogy lelkem mi bántja,
de pörös szám többé én már be nem foghatom,
bármily nagyralátó is lehetne szívem álma,
mert a megszokást így egyszer végleg megszokom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.