Tarka madár ült oda párkányomra.
Tolla sok színes tintát freccsent,
de csak a Hold néz ide az álmokra:
hogyan élhetnék jobban, szebben.
A holdezüst csak lecsorog a falon,
szinte felizzik már a madár.
Lantomon mindig hangtalan a dalom;
ölelés énrám már rég nem vár.
Fekete felhő fedi el a Holdat,
a madár messzire elrepül.
Hamarosan újra itt van a holnap,
s én verset írok itt egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.