2017. március 5., vasárnap

Léptek az éjszakában

Az éjszaka léptektől hangos:
valakik járnak az emeleten.
Léptük kopogását nem szeretem;
órák óta járkálnak, sajnos.

Más zaj nincsen, nem is beszélnek,
zeneszó sem szűrődik le onnan.
Nem merek aludni, mert álmomban
is hallottam hangját a szélnek.

Rázta a fát az ablak előtt,
neki rémségekről susoghatott,
az ágával verte az ablakot,
de léptek nem voltak ezelőtt.

A szél végül elállt mostanra,
és az éj a léptektől hangos.
Egy fejsze lenne talán most hasznos,
de itt nincsen szerszámos kamra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.