Csakis az én nyomorom szól minden versben,
noha másért kellene szólnia minden dalnak.
Mily szomorú, ha meghiúsul egy tervem,
míg mások az utcán odakint éhen halnak!
Csakis az én boldogságomról szóljon az ének,
ha a gonosz most népemen üli torát,
amikor a sok száz éves gyötrelem újra éled,
bentről pusztít nemzetet, és elad hazát?
Hát ne a köldököt nézze a költő most se a versben,
még ha a szív föl, az égre sikolt is!
Kell, hogy a rajzolt térkép új utakat is fessen.
Ha így marad, én megmondom nyersen:
nem marad itt magyar egy sem:
megszabadulni a múlttól, mert brutális,
elmenekül innen mind, még ha holt is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.