kendőbe kötve.
Elhagyom hazám. Vállalom.
Jól, vagy rosszul döntve.
Batyum kicsiny a vállamon,
nem fér bele egy élet.
Bár itt hagyni fájlalom,
maradni mégis félek.
Ide köt egész életem,
a gyanú mégis kirág:
lesz-e még holnap élelem,
nő-e még virág?
Tapos-e csizma rajtam,
mint apámon taposott,
elhagy-e hazám bajban,
mint a múltban hagyott?
Viszem batyum vállamon,
nagy kendőbe kötve.
Ennyi marad az otthonom,
út szélére lökve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.