Folyton körbe járok lankadatlan,
vagy talán keringek, mint akit
üvöltő árban örvény forgat csendesen
egy pont körül, amely majd elnyeli.
Folyton letört, szomorú vagyok
értelmetlen számomra az élet.
Amíg másnak a napfény ragyog,
én mindig csak félhomályban élek.
Folyton ugyanaz a nóta szól fejemben,
"morajos, halk, halotti hang",
mintha valami légy verdesne tejemben,
holmi elkóborolt, belepottyant bitang,
és folyton körbe járok lankadatlan,
mint nyomtató ló, mint vízkerék,
mint Föld forog tengelye körül,
amíg azt nem mondja valami,
most már elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.