1.
Nakonxipánban csendben hull a hó most
tompítva sírást, zajt és éneket.
Feledjünk esőt, a szürkét, ónost,
fehéren éljük végig az életet.
2.
Sötét tollú, fehér madarak jönnek.
Szárnyuk éj, de szívük szín fehér.
Ne öljétek egymást, urak, hölgyek!
Egy életbe a jóság is befér.
3.
Vízalatti termein, ha átnéz,
halrajok lebegnek színesen,
tengeristen arca pergetett méz.
Csarnokában fogad szívesen.
4.
A víz alatt liliomok dalolnak
arany színű, édes éneket,
bár a fénye napnak, sápadt holdnak
nem deríti fel az életet.
5.
Nakonxipánban hó hull víz alatt is.
Csendesen: nem fújja azt a szél.
Kinézni rá egy ablakon, katharzis:
hogyha látod, még tavaszt remélsz.
Nakonxipán, a vízalatti város.
Ott a hó csak emlékekben hull.
Várfala a semmivel határos,
hogy ragyogott, rég volt az a múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.