Szilveszter

 Szilveszter van, és meghalt az Isten,
vagy sohasem létezett.
Egyik kezem már a kilincsen,
az, amelyik vétkezett.

Kívül még mindig a Nap ragyog,
és kismadár dalol,
én évek óta homályban vagyok,
mert senki sem vár sehol.

A világot lehet jóra, rosszra
élesen felosztani,
de az embert önmagától soha
sem szabad megfosztani.

Szilveszter van, s az Isten meghalt
már évszázadokkal ezelőtt.
Csak az emberség az, ami megtart,
nem az égi mezők.