Boldogságom, kínom

Boldogságom lettél, amely elragad,
és kínom, amely a pokolra gyötör.
Horgonyozd erősen létedhez magad,
amíg csak forgószelem el nem söpör!

A földrengés, vulkán, te lettél nekem,
s a pusztuláson újra termő élet.
A Lét, amellyel szemben fegyvertelen
az én. Százszor is halnék beléd, érted.

Erőtelennek tűnnek majd a szavak,
amelyeket tollam a papírra vet,
amikor már elmúlt ez a pillanat,
szétmállott érzés, gondolat, és a tett.
Csak a vágy a boldogságra, az marad,
amikor már minden egyéb odalett.

http://verseskonyv.hu/hirek/szerelem-irodalmi-palyazat
https://www.facebook.com/events/558670180943756/?ref_dashboard_filter=upcoming

Parányi tükörtánc

Ránctalan tükörkép
néz a szemembe, hogyha tiédbe nézek.
Mint az ég, olyan kék
a szemed, de tüzében szinte elégek.

Parányi tükörtánc
villódzik egyre, ím, kettőnk arca között;
kisimult minden ránc,
hogy léted életembe beleköltözött.

Két lábammal állok
íme, végre előtted ma itt a Földön,
egykor volt hiányok
helyét kedves arcoddal újra betöltöm.

S ránctalan tükörkép
néz a szemembe, hogyha arcodba nézek,
mintha ki voltam rég,
kelhetett volna újra életre véled.