A következő címkéjű bejegyzések mutatása: facebook-versakadémia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: facebook-versakadémia. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 24., szombat

Konzum-karácsony

Döglött fenyőfa. Szépen csillogó,
bár ágain most nem a jég ragyog.
Himbálóznak rajta neon-hógolyók,
és a műanyag TESCO-angyalok.

Konzum-Karácsony, itt vagy, hát, végre,
hadd javuljanak a statisztikák!
Jövőre sem viszel minket jégre,
ugye, marad még hitelünk reád?

Business-Karácsony, itt vagy, hát nekünk.
Csak javítsd meg az üzletmenetet!
Valójában nem pénzre éhezünk,
és nincs hiánycikk, csak a szeretet.

2015. június 11., csütörtök

Részünkké vált


Ölembe ülhetett volna kicsit,
de mert prűd volt, ez elmaradt,
mert én meg tapasztalatlan, így a kocsit
ott hagytuk az árnyas fa alatt.

A vízhez szaladtunk, mintha csak
valakik lekergettek volna.
Az idő szállt, ez az átkozott vacak;
gyorsan eltelt az a pár óra.

Megmártóztunk a vízben ott,
bár talán másra várt mindkettőnk teste,
közben meg kézzel egy halat fogott!
Minő ügyesség! És máris jött az este.

Visszaültünk az autóba végre,
hogy a halat a vízben indította útnak,
és másnapra, kora estére
ez a nap is csak egy részévé vált a múltnak.

2015. június 5., péntek

Alexandria

                                     Aida Buturovics (1959 -1992) tiszteletére
Találat érte a Könyvtárat,
az égre lobban a láng.
Az ember a mentéssel nem várhat,
mert könyv nem marad ránk.

Mindegy is, ha az égből hull,
vagy a földről jön az iszony,
a barbárságnak kettő null,
ha az Írás ég, bizony.

Hát rohant a tűzbe a Könyvtáros,
menteni, amit lehet,
égett a fél óváros:
a könyv könnyen fog tüzet.

Hogy kihordták a sok papírt,
a ház le is szakadt,
de megmentettek sok leírt
verset, és álmokat.

A Könyvtáros hazaballagott:
a mentésből ma elég.
A hegyről akkor egy lövész ott
átlőtte a fejét.



2015. június 1., hétfő

Még nem dörömböltek


A mi ajtónkon még nem dörömböltek
a dohánytól bűzös bőrkabátosok,
noha hallom, volna igény rá ma sok,
főleg azoktól, akiket nem öltek.

Állt ajtó mögött már kétajtós szekrény,
amikor vallató szobára vittek,
de mára már talán mégis csak kvittek
lettünk: őt sem, engem sem vert az önkény.

De, ami késik, biztos, hogy elmarad?
Ha az igények szükségletté érnek,
mit sem számítanak többé az érvek,
akármiért azon kaphatod magad,

hogy majd az ajtódon feldörömbölnek
a dohánytól büdös bőrkabátosok,
hiszen erre, mint hallom, igény van sok
azoktól, akik maguk még nem öltek.