Room for squares - Mayer

Hallgatom ennek a zenésznek a fenti lemezét. Ha jól rémlik, soha nem hallottam tőle semmit korábban, de jó véleményeket olvastam a zenéjéről és gitár tudásáról, ezért kiváncsi lettem rá. Becsülettel végighallgattam eddig az első 7 számot erről a lemezről, és - bár kétségtelenül tud énekelni ez a fazon, és a kísérő zene is profi módon van megcsinálva - de hát ez ma már a minimum egy eladható lemezhez. Unom. Egyre jobban unom. A zene semmit nem mond - a szöveget persze nem értem, de az mindegy is - , mert monoton, jellegtelen muzsika, amit autó vezetés közben el lehet viselni, de csak a hallhatóság határára halkítva egy légkondiocionált, halk járású kényelmes járgányban - amihez nekem sose volt még szerencsém, és alighanem nem is lesz soha. Ez azt jelenti, hogy ez a zene vacak. Ha minden lemeze ilyen slágergyanús langyos víz, akkor nemhogy a CD vásárlását, de a negyedórányi sávszélességet és az egyszeri 40-50 percet sem éri meg az életemből, amit rászántam erre a felvételre.
Végére értem. Kicsit revideálni kell a véleményem, hogy tisztességes legyek: Hendrix számát szépen játszotta el a lemez végén, de ez kevés egy LP-hez, ez még egy kislemezre sem elég.

I am listening to John Mayer's album, Room for Squares. I have never heard anything from him earlier - if I remember well - but read good opinions about his musics and guitar skills, so I became curious to listen to something from him. I have listened with a bit of heroism the first seven numbers from the record now, and, although I can say this chap knows how to sing, and the background music is a professional work, too, - but these all is a must to make a record today. I am tired about it, it is so trivial, unexcited, tame and tiresom music.Music says nothing, I can not understand the words, but , I think it does not matter either, because this is a monotonic, tiresome music, wich can be endured only on a long drive in an airconditioned, big and silent car - in which I have never sat before, and I guess, never will. This all means to me, this music is crap. If every and each records of this chap is smells so with suspicion of aspirating to be a poovy song hit, then not buying of his a CD, but it does not worth the bandwidth for those fifteen minutes, and the 40-45 minutes from my life to listen anything again from him.

I have to change my opinion a bit when reaching to the end. Hendrix number The Wind Cries for Mary is played beautifully on the end of the record, but, hey, this is not worth an LP, it is not enough even on a single.

Coltrane - Ascension és a tócsi

Rating:	★
Category:	Music
Genre:	Jazz
Artist:	John Coltrane

Meghallgattam John Coltrane Ascensionját.
Sokáig vártam, mikor fejezik be a zenészek a hangolást, és kezdenek el zenélni végre. De úgy 10 perc után rájöttem ez egyrészt nem koncert-, hanem stúdió felvétel volt, a zenészek pedig nem hangolnak, ez már A ZENE.
Jó. Annyit én is tudok angolul, hogy a "free" szabd(ság)-ot jelent, de a szabadság nem jelenthet mindenfajta megkötéstől való függetlenséget. E gondolatból számtalan irányba nyílna lehetőség a folytatáshoz a politikától a történelem filopzófiáig, stb. de e lehetőségeket meghagyom másnak :) .
Igaz, "beismerem, Aromo", hogy tócsisütés közben vetemedtem első ízben végighallgatni ezt a már több hónapja meglévő CD-t, de ez a mechanikus elfoglaltság még mindíg jobb lehetőséget nyújt a zenére történő figyelésre, mintha ugyanezt a számítógép mellett tettem volna, mondjuk e-mailjeim olvasása közben.
Voltak a zenében olyan pillanatok, amikor azt hittem, most már kibontakozik valami zene a káoszból, de be kellett látnom, mindíg tévedtem. A szabadság ebben a műben oly mértékű improvizációt jelent, ami engem véletlenszám generátorral létrehozott (régebben kockadobással csinálták és aleatoriának nevezték - legalábbis gimnáziumi emlékeim szerint :) ) zajra emlékeztet.
Felmerül bennem a kérdés: Zene ez?
Nincs dallam, nincs ritmusm nincs szerkezet, nincs harmonia (harmoniátlanság sincs). Néncs érzékelhető dinamikai koncepció. Van helyette káosz, zenei műszóval kakofónia.(Ja, ha zenbei műszó van rá, akkor lehet, hogy mégis zene?)
A lemez végighallgatása után egy cinikus mondás jutott eszembe:
"A műtét sikerült; a beteg meghalt."
(Gondolom) ez esetben is sikerült a kísérlet, hiszen a lemez megjelent (Ascension), sőt újrázásra is sor került (Ascension - II.). Attól tartok azonban, hogy a zene belepusztult a lemezen ebbe a műtétbe.
A mű hallgatása közben eszembe ötlött: biztos, legalább a zenészek élvezték játszani a lemezfelvételt, hiszen nem volt semmi előírásuk, nem volt zeneszerző, tanítóbécsi (néni) karmester, azt játszott mindenki, amit, és ahogyan akart. De ez a feltevés is megkérdőjeleződött bennem a "mű" végén. Itt vettem észre ugyanis az egyetlen halovány zenei funkciót: a zene mintha érzelmi állapotot írna itt le, ezáltal az Ascension utolsó 1-2 perce mintegy coda-nak is felfogható. Mintha a zenészeket lassanként elöntötte volna egyfajta boldogság, hogy végre abbahagyhatják hangszereik, önmaguk, társaik és a hallgatóság kínzását, letehetik hangszereiket és hazamehetnek.

"Sajnos" a CD tartalmazta az Ascension-II.-t is.

John Coltrane: Ascension-I. és Ascension-II.



Miután a tócsi mind megsült, az olajfoltokat feltakarítottam a konyhában (de a gázt elfelejtettem elzárni az olaj alatt feleségem szerint), kiveszem végre a CD-t a lejátszóból, és visszateszem a polcra.

Sorry, I cannot speak English so well to be able to translate my review. In shortly: I cannot understand, why you are calling this music. (Although I can agree, that Coltrane is musician and not bad, but NOT for this record, I guess).