Úgy halok meg, ahogy élek

Úgy halok meg, hiszem, ahogy' élek:
nincs mellettem senki sohasem.
A haláltól nem, csak attól félek,
nem lesz, aki fogja a kezem.

Az életből úgy megyek el, némán,
ahogy' mindig, csendben éltem én,
Akkor sem vet ügyet senki énrám,
amikor már nem marad remény.

Ezt gyakorlom hosszú évek óta,
hogy amikor eljön majd a nap,
és nem zenghet többé már új nóta,
mert a szám egy utolsót harap
az életből, mert elfogy a kvóta,
ne csak egy remegő húsdarab,
ember legyek, aki még marad.

Red Evening by Union Square

                                Jeremy Mann festménye

A Union Square-en vér színű az éjjel:
stoplámpák fényében a világ.
A Nap lement, de még vöröslik kéjjel,
az ég akár vérevő virág.

Kettő sávon áramlik az élet.
Jobboldali itt a forgalom.
Az üvegfal izzik. Szinte félek:
végigcsorog majd az aszfalton.

Vöröslik a látóhatár alja:
Nagy szél támad itt reggelre még.
Mindenki figyeljen, aki hallja:
beleremeg majd a Golden Gate.








A szóismétlések és a szótagszám-eltérések kiszűrése után:

A Union Square-en bíbor az éjjel:
stoplámpák fényében a világ.
A Nap lement, de vöröslik kéjjel,
az ég akár vérevő virág.

Kettő sávon áramlik az élet.
Jobboldali itt a forgalom.
Az üvegfal izzik. Szinte félek:
végigcsorog majd az aszfalton.

Felizzott a látóhatár alja:
Nagy szél támad itt reggelre még.
Mindenki figyeljen, aki hallja:
beleremeg majd a Golden Gate.

2017. márc. 26.

Űzd el!

Jaj, űzd el a démont tőlem,
amely éjszaka látogat,
s én hallgatok róla bölcsen,
ne dúlja fel álmodat!

Jaj, űzd el a démont tőlem,
mert elveszi minden erőm!
Ne éljek fájdalom-körben
némán és rettegőn!

Nem hiszem

Nem hittem sohasem, földerül életem,
létem még belecsen szép napot énnekem.
Nem vártam soha már: egyszer is élvezem,
hogy még rám süt a napvilág.

És mégis ragyogón égre derült a fény,
úgy tűnt, hogy nekem is nyílt valamely remény,
és aztán eleven éjszaka tört reám,
és még abban is élek én.

Miért van az úgy...

Miért van az úgy,
hogyha szeretsz,
nem szeret vissza senki?
Miért van az út,
ha nem veled:
egyedül kell menni?

Miért van a felhő,
ha a Napot
elfedi szemem elől?
És mire felnősz,
miért hagyod,
hogy a vágy tornya ledől?

A létige nem tárgyas

"A szép szavak lesújtanak, a holnap alkony-ágyas".
Minek is bármit gyűjteni? A létige nem tárgyas.
Kemény jelek az éjjelek: nincs ágy, amely túl keskeny.
A szellem egyre tévelyeg, miért nem éltem szebben?
Már nem vezet az élvezet, a szívben nincs parázs.
Ha volt is, végleg elfeledd: kihűlt már a varázs.
A holnap, hogyha volna még, már semmivel nem csábít,
hiába hallasz új mesét, már többé el nem ámít.
"A szép szavak lesújtanak. A holnap alkony-ágyas".
Vagyok. Csak éltem új tavaszt. Az élet már csak fáraszt.

Az idézet egy, a poet.hu-n olvasott versből való, amelyet pillanatnyilag nem találok.

Bronzcipők

Megnéztük, az előbőre megvan-e:
Lerángattuk róla a cipőt, gatyát,
megkeresni, hova dugta aranyát.
zsidós volt az orra, meg a termete.
Hasa rezgett, mint az állán a toka.
Sipítozott, és tördelte kezeit,
fennhangon hívta a süket istenit.
Szájba vertem. Kitörött a két foga

Keze-lába összekötve egy dróttal,
Vízbe löktük megnézni, hogy úszik-e,
megvagdosni senkinél sem volt szike.
A torkunkból csak úgy zengett a bordal.

Így is kell ezt. Ezeknek nincsen pardon!
Cipőiket mind otthagytuk a parton.