Egy dolgot

Egy dolgot mondjatok nekem!
Mi lesz velem, ha meghalok?
Jönnek értem angyalok,
vagy újra élem életem?

Én úgy hiszem, hogy nem fogom
újra élni életem,
és nem hiszem, hogy énnekem
adnak helyet az angyalok.

Én azt hiszem, a föld alatt
rothadok majd csendesen,
és nem lesz vélem senki sem,
és nem leszek már én sem ott.

Én úgy hiszem, hogy nem leszek,
miután egyszer meghalok:
Csapot-papot is itt hagyok,
hogyha egyszer elmegyek.

Színes üvegcserepek

A földön színes üvegcserepek.
Vigyázat! Rá ne lépjetek!
Csillogva fényt vernek vissza,
színük szemünk csak úgy issza.

A földön színes üvegcserepek.
Darabra tört, volt életek?
Összerakni tán nem lehet,
de tükrözik lelketeket.

A földön színes üvegcserepek.
Szürkék vagytok? Ne féljetek!
Elég, ha másban mosod magad,
szürkeség híre sem marad.

A földön színes üvegcserepek.
Nem szükséges, hogy összetörjelek.
Mindenki száz színben ragyog
felém, hogyha nyitott vagyok.

A tünde lány és a bolha

Tünde királylány szárnyal.
Magasan hordja az orrát.
Semmire tartja a vággyal
szárnyait bámuló bolhát.

Tünde királylány búsul.
Mellé szökken a bolha.
Csipkedi szárnyát rútul,
vérét szívná, ha volna.

Tünde lány nyolckor pontban
nap melegére ébred.
Bolha morog a porban:
Nincs is szívható véred.

...annak van bokra

Ma még jövővel telve minden este.
Ma még remeg a vágy a szíveden.
Ma még felfedezésre vár a teste:
virágba borul még a szerelem.
 
Holnap estére már mindennek vége.
Minden virágszirom máris lehull
termése reggelre gyorsan beérve,
sötétség jön, és rád alkony borul.
 
Ma még csupa napfény egész világod,
jövődben ott zeng még a várt tavasz.
Letépve az ezer színű virágot
el is hervasztod majd azonnal azt.
 
Hervadt virágod ma már lom és kacat.
Tegnapi árny? Vajon mire való?
Szétesik minden gyorsan. Porlik, vacak
lesz emléke is. Nem vigaszt adó.

Én nem lettem költő

rögtönzött szonett hozzászólásként az alak-art-ra.

Én nem lettem költő soha:
nem tanultam a rímeket.
Sorsom sem volt túl mostoha,
ezért írok ily rémeket.

A szerelem sosem jött be,
bánatomat borba fojtom,
hogyha az nincs akkor sörbe:
soha nem ürül a hordóm.

De az írást nem adom föl!
Olyan szerencsétek nincsen.
Új verset írok hétfőtől,
mert a betű minden kincsem,
és ha keddre elolvasod,
majd meglátod, fejed fogod.

Ölelés

Ha egy ölelésre megkérhettem volna,
talán ma a szívem is másként dobogna.
Életedben ritka az olyan pillanat,
amikor más arcban látod meg önmagad,
hát öleld nem egyszer, de minden nap százszor,
öleld, hogyha elmegy, hogy ne legyen távol!
Úgy hiszem, amikor rám vár majd a semmi,
egy nagy öleléssel kellene elmenni.

Fájdalom-virág

Voltál világnak világa,
fájdalom kinyílt virága.
Lettél a Húsvéti Bárány,
olaj tajtékos víz hátán.

Mire virágod beérett,
piros szirma hullott: véred.
Tőled sem múlt el a pohár,
ami mindenkinek kijár.

Egy voltál sok százezerből,
téged minden új nap megöl,
ha egy embernek a sorsa
a világban fordul rosszra.

Voltál világnak világa,
lettél embereknek álma.
Osztoznak rajtad, mint kincsen.
Talán jössz, ha más már nincsen.