A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarok vagyunk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarok vagyunk. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 20., szerda

Tehervonatok

Tehervonatok a pályán.
(Már régen nincsenek.)
Magukkal vitték vagonszám
az összes kincsemet.

Emlékszem gyermekkoromra,
- ott húztak el az ablakunk alatt -,
a mozdonyfüstre és koromra.
Az emlékekből csak ennyi maradt.

Várakozó tehervagonok
- mellettük a "szebb jövő" robogott -,
a bocipullmannban utazók
többé nem vártak másik holnapot.

2013. február 27., szerda

Hatágú csillag

Hatágú csillag házfalon.
Azt jelzi: itt van otthonom.
Magyar vagyok, de más hitem,
elég talán ez, úgy hiszem.
Keretlegény ha tör kaput,
jaj annak, aki messze fut,
mert vár reá kinn egy golyó,
a lábra, hátba, fejbe jó.

Pincébe bújni nem lehet,
ott utolér a rettenet.
A gyermek, ha szekrénybe bújt,
már szól a szomszéd: ott lapul!
Hiába futnál messze, már
vár reád a téglagyár,
s ha befogadnak a hűs habok,
sok bronzcipő majd mosolyog.

Magyar vagyok, de más hiten,
és ez elég lesz, úgy hiszem,
ha újra jő a rettenet,
hogy életed fizesse meg
az árat, amit más szabott.
S hiába szólsz, hogy elhagyott,
hogy sohasem volt tán istened,
halálod úgyis megleled.

Fekete ing megint lobog,
ezer bakancs is felragyog,
ezernyi ajkon dal dalol,
s a tőke hízik valahol.
A nép butítva, csalatva jó.
Így lesz belőle alattvaló,
és hogyha jő rá ezernyi baj,
hát kéznél van a fekete haj.

2013. január 14., hétfő

Hősök, zsoldosok, árulók


Kitart, hazát, ha véd a hős,
hiszen az otthon és kenyér,
s az asszony, gyermek, hogyha nős,
ha nem, a kérges két tenyér
idegenénél gondosabb
munkájának dicsérete,
mint önnön gyarló élete,
ha halni kell is, fontosabb.

S ha kell, a zsoldos is kitart,
míg zsebbe kapja mind a bért,
és rajta nőt vehet, s italt,
de el ne várd, az Istenért,
ha nincs parancs, anélkül öl,
s ha zsoldot nem ad a számadó,
is helytállásra kapható,
hogy életét áldozza föl.

Ha ellen támad ellene,
az áruló is mind kitart,
ha nincs veszélyben élete,
s te sem fizetsz egy pár italt.
Ha eltalálod érdekét,
akár nemes, akár paraszt,
majd halálba küldi azt,
ki megmentette életét.

2012. december 9., vasárnap

A kubikos

átdolgozva

Szikár, sovány és inas volt a teste,
hatvan év felé is földmunkára járt.
Csákányt, lapátot fogott reggelente;
s nem tudtam róla: történelem tanár.
Pedig tanár volt évekkel korábban,
de valahogyan összekülönbözött
tán a hatalommal, vagy a családdal,
aztán kubikos ruhába öltözött.

Csöndes ember volt: nem fecsegett sokat,
de nem volt hozzánk szótlan-mogorva sem.
Felemlegette a rómaiakat,
hogy miket műveltek e vidékeken.
Megállás nélkül, folyton talicskázott,
ha úgy adódott, tíz óra hosszat is;
ha hideg szél fújt, még akkor sem fázott,
vagy legalábbis sosem mutatta ki.

Tőle megtanultam, hogy a lapátot
a talajon toljuk földhalom alá,
s hogyan lesz lábad munkában barátod:
karunkra segítsünk a lábunkkal rá.
Délben árnyékba húzódott, pihenni.
Ejtőzött is talán az ebéd után,
vissza nem fogta munkájától semmi,
fáradhatatlan volt egész délután.

Szikár, napszítta, izmos volt a teste,
hatvan év felé még kubikolni járt.
Csákányt, lapátot fogott reggelente,
és görög, meg latin költőket citált.

2012. november 8., csütörtök

Ha az Isten költő lenne

Ha az Isten költő lenne,
minden este teremthetne.
Ritmusban élne a világ,
nem feszítené meg fiát.

Ha költő lenne az Isten,
teremtene, ami nincsen.
Lenne hűség, szeretet,
csitítana szeleket.

Ha az Isten költő lenne,
költészetből leckét venne
Petőfitől, Adytól,
mert a világ zakatol.

Ha a költő Isten lenne, s
száz világ kelne életre:
minden versből egy világ,
egy ágról ezer virág.

Ha nem lenne Isten költő,
szavát teremtésbe öltő,
nem szólt volna az Ige.
Most nem lenne semmi se'.

2012. április 12., csütörtök

A Költészet Másnapján

Itt zeng még a tegnap esti dallam,
ahogy' állok magas színpadon,
verseimet mondom, és a halkan
értük szóló tapsot hallgatom.

Hátam mögött szobor néz a térre.
Nem is tudom, melyik költőnk volt.
Két zsömlét ettem ma ebédre,
s kabátomról leszakadt a folt.

A mai nap már rendelések napja:
lefuttatom majd pár programom.
Tegnap esti kép: egy papírlapra
weboldalam címét felrovom.

2012. március 27., kedd

Fájdalom-virág


Voltál világnak világa,
fájdalom kinyílt virága.
Lettél a Húsvéti Bárány,
olaj tajtékos víz hátán.

Mire virágod beérett,
piros szirma hullott: véred.
Tőled sem múlt el a pohár,
ami mindenkinek kijár.

Egy voltál sok százezerből,
téged minden új nap megöl,
ha egy embernek a sorsa
a világban fordul rosszra.

Voltál világnak világa,
lettél embereknek álma.
Osztoznak rajtad, mint kincsen.
Talán jössz, ha más már nincsen.



2011. augusztus 4., csütörtök

Magyar vagyok


Én a megtagadottak oldalára állok
mindig, mert apámtól tanultam: az a jó.
Én a Dunába szórom be a virágot
Újpestről, ha megered a hó.

Én megértem Káin keservét,
hogy füstje nem fölfelé kanyarodott,
és Ábelt sajnálom mindegyre,
hogy nem láthatta meg a másnapot.

Én magyarnak születtem, bár felmenőim között
lehetett akár cigány akár zsidó,
egy templomban meg is keresztelkedtem,
mégsem értem, másnak mi a jó

abban, hogy apa helyett egy felsőbb lénytől
vár utasításokat,
és avult törvények hibás értelmezéséből
próbál meg elítéltetni másokat.

Én nem tudom, hogy másnak mit jelenthet
e két szó, hogy "magyar vagyok",
többet annál, mint ,hogy így születtem,
és jó anyám nyelvén álmodom.

E két szó nékem néha azt jelenti,
e nyelven írom verseim,
rímelésük bármennyire sántít,
zömmel megérti, aki rá tekint.

Máskor annyit jelent ez számomra,
hogy bottal veri mind be a fejem
honfitársaimnak egy csoportja,
mert a dolgot másként képzelem.

Ha győz a "csapat" kint, az idegenben,
bár győzelméhez nem adtam sokat
- semmit írni még pontosabb lenne -
keblem a büszkeségtől dagad.

Hogy kilencszáz hetvenhétben egyszer
megkérdezte tőlem valaki
Margate füstös kocsmájában Kentben
miért megyek vissza, ha jutottam "ki",
annyit válaszoltam néki ott csak:
jól tudom, hogy mi vár otthon rám,
de máshová csak úgy megyek, ha sors rak;
hisz ott születtem, és az a hazám.

Azóta már sokszor átgondoltam,
hogy a "haza" nékem mit jelent,
és többnyire csak arra jutottam:
ez változik, mint benne az emberek.

Ha az utcán sétálgatva egyszer
bottal vernek fejbe engemet,
a hazám, mi életem jelentette,
majd a halált jelenti nekem.

Ha a sors elhozza életünk egy dolgát,
amiben majd mind megegyezünk,
attól kezdve a szó, hogy Magyarország
az életet jelenti majd nekünk.

2011. március 18., péntek

Sajtószabadságot!


A márciusi ifjak fő gondja volt:
szabad sajtó nélkül nincs demokrácia,
és cenzúrával eddig még sajtó
nem volt szabad sehol, soha.

Ha van, aki megmondhatja nekem,
miről beszélhetek és miről írhatok,
a továbbiakban egész életem
minden szabadságáról lemondhatok.

Ezért a forradalom ünnepén
ismét a szamizdatra emlékezzetek,
és, hogy sajtószabadság nélkül
szabad egyetlen közösség sem lehet!

2011. március 17., csütörtök

Szabad sajtót!


Szabadságunk felé első lépés ez volt:
"Nem ismerünk többé semmiféle cenzort!
A tizenkét ponttal megyünk a nyomdába.
Sápadozzanak a helytartó tanácsba'!"

Első pontja ma is követelésünknek:
Szabad sajtót, szólást egész nemzetünknek!
Nem tűrhetünk többé semmi rongy hatalmat,
ami gátat szabna szabad gondolatnak!

Lehet megint kemény, aczélos tekintet,
hogy majd megszabhassa: ez az írás mehet,
a másik túl forró: ezt így visszatartjuk,
hogyha langyosabb lesz, akkor elfogadjuk?

A hatalom tavaly elkezdte a régit,
amiből húsz éve már ki kellett lépni.
Nem tűrjük, hogy megint A Párt mondja nékünk,
hogy egyről vagy másról mi a véleményünk!

Hogyha bárki lenne, aki megpróbálná,
biztos legyen benne, sokáig nem állná,
amit tenne véle népünk haragjában:
mehet majd fürdeni a hideg Dunában!

Éltünk mi már cenzort, nem is egyet, többet,
Mikor elegünk lett, elkergettük mindet.
Hogyha új cenzorok ülnek a nyakunkra,
őket is zavarjuk az édesanyjukba!

Ahol szabadság van, nem kell oda cenzor,
hol hivatal az úr: gyáva nép hajbókol.
Hogyha szabadságunk nem lesz a sajtóban,
élhetünk majd ismét a szocializmusban.

Magyar! Emlékezzél március havára!
Emlékezz vissza egy hosszú, forró nyárra,
amikor rajtad volt a világnak szeme:
zsarnokot elűztél, harcoltál ellene.

Emlékezz majd vissza egy rövid, izzó őszre:
Újságokkal indult, és harc lett belőle!
Hogy a harc elbukott, nem volt többé újság:
maradt a cenzúra, elmúlt a szabadság.

Nagy vagy magyar népem, ha magad elszánod,
nyűgöző gúzsaid magadról lerázod!
Ez legyen eleje alaptörvényednek:
szabad sajtót, szólást itt minden embernek!



2011. január 28., péntek

Ördögszekér


I.
Szél hajtja az úton az ördögszekeret,

út mellett a bokor magában didereg.
Tar ágait vi
har tördeli, csupázza,
reszket a bokor, és nem szá
ll rá madárka.

Gyökerével próbál kapaszkodni nagyon,
hogy találna fogást a köves talajon.

Hogyha kiszakad, a szél eltépi tőle,
ördögszekér válik, céltalan, belőle.
II.
Szél hajtja a pusztán az ördögszekeret,
ördög ostorozza rajta a lelkemet.
Egyre rikoltozza "Hajsz! Csálé!",  meg "Lógós!".
A szekerünk száguld, utunk nem kanyargós.

Egyenesen vezet az a pusztaságba,
horizonton fénylő démoni ábrándba.
Utunk mellett néhol egy bokor didereg,
szél cibálja róla, tépi a levelet.

III.
Hogyha a pusztában szálfaerdő nőne,
a viharos szél is szelídülne tőle.
Derékba nem törne évszázados fákat,
nem csupaszíthatna tarrá minden ágat.


2011. január 12., szerda

Vékonycsiszolat

Lelkesné Földvári Gyöngyi képe


















Ha vékonycsiszolatban nézed az ember lelkét,
kristálya színes mozaikként csillan.
Felfedezésére hangold rá elméd,
színeire a szemed majd káprázva pillant.

Forgasd el a tárgyasztalt objektíved alatt,
hogy más szögből pillanthass ugyanarra a tárgyra!
Hogyha a színek megváltoznak alant,
emlékezz vissza egy rég elmúlt nyárra!

Hogy egy embernek lelkét új szögből megláthasd,
közelebb kell kerülnötök egymáshoz véle.
Ha meglátod benne majd az új csodákat,
bizonyos, hogy azt mondod: ennyi megérte.

 

Lélekbányászat


A bányász nem ért az ércgenezishez:
az ércet csak felszínre hozza.
Én sem értek a versíráshoz
egy bányásznál sokkalta jobban.

Volt, aki mérnöknek hívta a költőt,
aki lelkekben szerkeszt majd harmóniát.
Én mélyfúrást végzek a sötétlő erdőn,
hogy felszínre hozzak pár kristály csodát.

 


2010. december 31., péntek

Szilveszter


Az éjszaka telve színes lampionnal,
a tülkök zaja az égbe száll.
Az ember lelkében véres ganglionnal
egyre egy szabadítóra vár.

Fogadjuk, ha éjfélt üt az óra:
sorsunkon változtatni kell.
Csillagot nézni megyünk a hóra,
s űzzük a démont, ha van, kivel.

A leghosszabb éj már a hátunk mögött.
Szívünk már csak rugóra jár,
de, ha a friss kikelet majd újra köszönt,
talán eljön a nagy Király.


2010. december 21., kedd

Hargitai Advent


Hargita tetején áll egy ősöreg fa,
Annak oltalmában pihent meg Mária.
Tombolt a förgeteg, szél hordta a havat,
A nagy fának alja mégis száraz maradt.

Sűrű, sötét felhő fedte a csillagot,
Betlehembe utat bizony nem mutatott.
Mégis fény ragyogott be az éjszakába:
Csodafiú szarvas ezer gyertyaszála.

A nagy fényességre az erdei vadak
Máriához gyűltek mind a nagy fa alatt.
Szarvasok és nyulak, medvék és farkasok
Bújtak mellé, szájuk mind meleget hozott.

Kitisztul az idő már kora hajnalra,
Csodaszarvas háton ment tovább Mária.
Harkály kopogása jelezte az utat,
Ami Betlehembe, Józsefhez eljuttat.


2010. november 5., péntek

Temetőben

Rozsdás leveleken aranylón süt át az őszi nap,
sárga, fehér és piros virágok árja fogad
a temetőben. Ma már csak gyér a forgalom,
halottak napja véget ért, elmúlt az alkalom,
hogy egy évben egyszer tömegesen
emlékezhessen mind, ki máskor sosem.

Vagy nem felejtünk év közben sem talán,
mert hiszem, hogy bennünk élnek ők tovább,
mindannyiunkban, akárkik is vagyunk,
és velünk mozdulnak együtt ők, amikor mozdulunk,
mert visszaköszönnek a gesztusokban,
és hangjuk ott rejtőzik most már minden mondatunkban,
míg meg nem halunk.

2010. november 1., hétfő

Halottak napján

Fáj a lábam ma, a temetőből így elmaradtam;
nem történt meg velem még soha.
Mióta meghalt, mindig meglátogattam
a sírját, minden ősszel elmentem oda.

Nem jártam nála az utolsó napon sem,
amikor utoljára láthattam volna őt,
haraggal szívemben váltam tőle el,
s bocsánatára már nem kaptam időt.


2010. augusztus 25., szerda

Lányok, asszonyok

Gyönyörű lányok jönnek
Az utcán szembe velem.
Ahogy reájuk tekintek,
Szívemben virágot nyit a szerelem.

Feketék, szőkék és barnák,
Molettek és kecsesek,
Lányai, asszonyai a világnak:
Fogadjátok köszöntésemet!

2010. június 13., vasárnap

Fafej vagyok


Fafej vagyok?
Az meglehet.
Inkább majd eltörök, de most sem hagyom,
Hogy átneveljenek.

Téged a verseny szelleme szabaddá tehet,
De csak állíts együtt rajthoz
Bénát, vakot, sántát, meg bajnokot,
Ki már sokat tréningezett!

A béna meg se mozdul,
A vak majd rossz irányba megy,
A sánta elmarad,
És míg a díjakat
A győztesnek végül átadod,
Nyugodtan elmondhatod:
Hiszen egyszerre indultak,
Mindegyikük egyenlő esélyt kapott!

Sötét a bőre vagy fehér?
Vagy nyelve más akár - 
Ha megértem: nekem egyre megy.
Másságát te beszéled belém,
Hazugság a határ;
A választóvonal hamis,
Amit újra elfed, az ma is
Az osztályszerkezet.