Az anyai pofonról

Fent az égen ragyognak a csillagok,
nem tudom, hogy ki vagyok,
csak azt tudom, kivagyok.

Úgy megszidott engemet a jó anyám,
azt mondta, hogy nyakon vág,
azt mondta, hogy nyakon vág.

Ha nyakon vág, megtudom, hogy ki vagyok,
a kezei jó nagyok,
a kezei jó nagyok.

Azután az egész égbolt felragyog,
szikráznak a csillagok,
szikráznak a csillagok.

A nyomor

A nyomor nem erkölcs, mert az éhség öl,
széplelked a léttel hiába pöröl:
koldus szívben nem virágzik ki a szeretet.
A nyomornak nincs romantikája,
lehajolni hozzá kesztyűben sosem lehet.
A nyomor bűzlik, mint dög zöldes hája,
csakis számításból keresi kegyedet.
A koldus rothad, úgy él, mint egy féreg, lárva,
de embert láss benne, és ne szemetet!

Júliának

Júlia, látod, nem válaszoltál nekem,
míg én írtam levelet vagy harmincat is,
az én szívemben igaz volt a szerelem,
és akkor még magam sem voltam hamis.

Az egyet, amit megkaptam tőled
- mázsányi disznókat láttál, írtad -,
fiókom őrizte, s szívem, mint őr eb,
és nem jött több levél, hogy hírt ad.

Júlia, látod, elment az élet,
már negyven év is hogy elrepült,
és az ember - én - azóta is csak téved;
saját sorsától sehogy sem menekül.

Sikoltanék

Sikoltanék,de most már nem lehet,
hát megfegyelmezem magam.
Forró nyárra vágytam, kaptam telet,
és tavaszom már messze van.

Hát egyre fújom csak az éneket,
amíg belereped agyam.
Nem leszek koldus, aki kéreget,
rimánkodik szánalmasan.

Az egyre távolodó életet
rímbe, ritmusba szorítom én,
amióta így szólt: ég veled,
úgysincsen többé remény.

Sikoltanék, de nem lehet,
hát fegyelmezem magam,
csak versem az, ami be nem reked,
és szól a végig, ami még hátra van.

Hidegben eltörik

Persze, sokkal jobb lenne,
ha csillogna, átlátszó lenne,
kristályos és, mondjuk, kettőstörő is.
Nem kell, hogy optikailag aktív legyen,
de legalább bontaná a fényt spektrumára,
ha átesik rajta!
Vagy - felpolírozva - verje vissza
(hacsak nem abszolut fekete,
hogy mindent elnyeljen)!

De - azt hiszem - így kell elfogadni,
ahogyan van:
amorfan, alak és rácsszerkezet nélkül,
kristálylapok és szimmetria elemek nélkül,
opakon,
és, hogy olyan seszínű, piszkos szürke módon
szórja szét a ráeső fényt;
földes törésűnek, és olyan keménységgel,
hogy még a talk is megkarcolhassa,
aztán, ha valamit
bele szeretne karcolni a valóságba,
mindig úgy adódjon, hogy magamaga kenődik fel rá
jelként,
és ne bevésse belé jelenlétét,
hiszen szinte minden keményebb nála
a környezetében.

Persze, hidat, vártornyot, családi házat
nem lehet belőle építeni,
és talán túl könnyen alakítható,
faragható, formázható.
Kivéve, ha nagy hidegbe kerül.
Akkor merevvé, rideggé válik,
nem alakul,
hanem eltörik.

Egy kis komcsizás

A FIDESZ bolsijai komcsizzák az államuktól a saját alaptörvényük szerint - és közigazgatási tananyaguk szerint is - független bírákat.
Ha az elszámoltatási biztos narancselvtárs Budai Gyula lenne az egyetlen valódi bolsi a FIDESZ-ben, tahósága, ignoranciája és kulturálatlansága elnézhető lenne, hiszen amúgy nyilván igen elvhű, jó elvtársa a Pártnak. Csakhogy a többségi (úgy is, mint bolsevik) Párt prominens politikusai mára gyakorlatilag egytől-egyig átvették elődeik, a Horthy-éra pöffeszkedő nagybirtokosait kiszolgálók, a nácizmusba és sztálinizmusba valamint a fidesz-illiberalitásba átmentett brutális-tahó mentalitását, és még nem is titkolják. Csak ma orwelli jólbeszélül "polgárinak" és "kereszténynek" nevezik.

És ezen a gyökérségen - illetve a Párttagok bolsi-náci mentalitásán - az sem segít, ha az elvtárs legközelebb nem hagyja bekapcsolva a mikrofonját, csak az, ha majd végleg kipusztul a fajtája, mint ahogyan a dinoszauruszok is kidöglöttek a mezozoikum végén.

Mert tisztázzuk csak! Budai Gyula nem személyesen komcsizik. Ez a fajta mentalitás a FIDESZ gyökereinek (úgy is, mint illiberálisa tahóinak) lényege.

Arról az apróságról már nem is beszélünk, hogy Budai Gyula elvtárs (ma már narancsbolsi elvtárs) a ma kommunistának nevezett rendszer katonai ügyészeként (elvtársaként) kezdte máig töretlenül ívelő karrierjét sok más vörös bolsevikból narancs bolsevikká átszíneződött társához hasonló módon. Azután - sok más FIDESZ-prominenshez hasonló módon - köztörvényes bűncselekménnyel - ő éppen ügyvédi irodájával magánokirat-hamisításban játszott szerepet - folytatta, amelyből annak felderítetlensége miatti elévülése következtében nem emeltek ellene sosem vádat. Később jószolgálataira való tekintettel a vizsgálatot is befejeztette az elvtárs ellen az illiberális államot építő Párt (nyilván vezére utasítására). Ezek után kezdett jogi tanácsokat adni mai elvtársainak, a FIDESZ bolsevik (többségi) pártnak.

Csak a csípőjét feledném!

Csak a csípőjét tudnám feledni!
Mellei ívét, szeme mosolyát
mára szinte elnyelte a semmi;
tudom, most azt mondod nekem, nahát!

Talán Anna hangja volt oly selymes,
mint az övé, mint amilyen a rét
Juhásznál. Olyan mélyen keserves,
hogy nem élhetjük folyton a mesét!

Csak a csípőjét tudnám feledni,
két apró kezét kezeim között,
kék szín ruháját, és azt a semmit,
ami, hogy elment, helyébe költözött!