Felesége nem volt rossz asszony,
Soha nem pörölt sokat.
Ritkán mondta álmosan: már alszom,
és nem hozott bezzeg-példának másokat.
Hogy tizenhat éve külön aludtak,
hát istenem, így alakult,
s hogy egykor nem voltak elrontói semmi rossznak,
az bizony ma már a múlt.
Lábába zsibbadás áll néha,
derékban folyton fájdalom zsibong,
szíve nehéz néha, mint a tégla,
ha a tavasz rügyeket bont.
Visszanézve jó lett volna,
élni vagányabbul az életet,
nem félni kalandtól soha:
majd lesz, aki eltemet.
Hogy aztán csak így alakult?
Hát Istenem, így megy ez.
A fiatalság ma már a múlt.
Csak akad, aki majd temet.
:-((
VálaszTörlés