Én vagyok a bárka ballasztja.
Súlyos, mint a kő, vagy az ólom.
Jelenlétem a borulást halasztja;
stabilizál valamilyen módon.
...legalábbis hinni szeretném,
hogy tényleg van ilyen szerepem,
és nem, mint egy idióta kretén,
csak haladását késleltetem.
A bárka alján megáll a sötét,
itt csak a csarnokvíz locsogása hallik.
Járhatja Hold, Nap megszokott körét,
itt marad minden, akkor is,
ha odafönt hajnallik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.