Megint nyomás alatt élünk,
mintha a shelf lejtője után,
a tengermélyi medencében laknánk,
ahol hatezer méter víz nehezedik ránk.
Itt mélységes a csend,
csak a rádió reccsenése,
a tengeralatti kábelen súrlódó iszap zizzenése,
bálnák távoli, számunkra hallhatatlan füttyjelei
törik meg vérünk zúgását a fülben.
Ha egyedül vagy, kiesel a világból.
Tíz méternél mélyebben megszűnik a világosság,
csak a magunk által gerjesztett elektromos fényben
látjuk a közvetlenül előttünk lévő dolgokat,
távolabbra már csak a halak érzékelnek változásokat
a tengermély állandó, jéghideg csöndjében,
amely érzéketlen a felszínen tomboló viharokra.
Ha hirtelen merülnénk a felszínre,
a vérben oldott gáz nyomásától
belülről szakadnak szét szöveteink.
Mint ahogyan a társadalom szövete szakadt szét
huszonöt éve már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.