Kellemes idom megy előttem az úton.
Nem túl széles, de méretes.
Nézem. Közben még orromat sem túrom.
(Az eset szinte kivételes).
Meg kéne nézni elölről is:
volt, hogy már tévedtem benne,
pedig nem vagyok már mai pisis,
de mégiscsak csalódás lenne.
Mi a fenét is akartam máma?
Az idom fejemből kitúrta mind.
Arról semmit sem szól a fáma,
szemüveggel az ember hogyan kacsint.
De most egy kapualj. Eltűnt benne.
Így dolgozik mindig a végzet.
Ha másként dolgozna, tán vers sem lenne.
"Jaj, mama, nézd csak!" Ez is kész lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.