2018. október 16., kedd

Szociális

Kint, az ablakom alatt
a gödör sokat haladt.
Hét láb hosszú, térdig ér,
föl nem adnám semmiért.

Minden nap mélyül kicsit,
csak bámulják a krimit
tuja fák és a sövény,
és megannyi zöld növény.

Ha mellig ér a gödör,
gond és bú majd nem gyötör.
Leülök a fenekén,
alján végigfekszem én.

Az ásómat fönt hagyom;
földbe szúrom, nem nagyon.
Aki megszán engemet,
puha földdel eltemet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.