Hazudnak rendületlenül

 Hazudnak rendületlenül.
Légy hívő, ó, magyar!
Bölcsek ők, és majdan sírod is,
hogy hatalmuk betakar.
 
A nagyvilágban NYENYI-n kívül
nincsen számodra hely;
Senki sehol sem hisz neked:
Másutt dolgozni kell.

Ez a föld, melyre annyiszor
fájt már annyi fog;
ez az, amelyet a párttagok
tömege szerezni fog.
 
Itt küzdenek honért a hős
régi kolesztársai;
Itt fonnak újabb rabigát
a kormány karjai.
 
Sajtószabadság! Szaggaták
Véres zászlóidat,
a cenzornak tették lányodat
a hosszú harc alatt.
 
És annyi jószerencse közt,
és sok viszály után,
meghízva bár, és egyre lopva
élősködnek a hazán.
 
S népek hazája, a világ!
Hozzád hiába kiált:
„európai életet
és demokráciát!”

Az nem lehet, hogy a nyenyi zseb
ne teljen meg, ezért
keservben annyi zember majd
megszakad a honért.
 
Az nem lehet, hogy a narancs
bolsevik akarat
ne győzedelmeskedhessen
Orbán Viktor alatt.
 
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
a FIDESZ hívő ajkán.
 
És jőni fog, ha jőni kell,
a nagyszerű halál,
hol minden kiiratkozott
majd a sír szélére áll.
 
S a gödröt, amibe belökjük,
röhögve vesszük körül,
és híveinknek szőlőiben
Szemében gyászkönny űl.
 
Légy híve rendületlenűl
NYENYI-dnek, oh magyar:
Ez mentsvárad, s ha elbuknál,
lesz számodra baj!
 
A nagy világon mindenütt
hely lesz, de nem itt.
A sors keze majd bosszút áll.
Versem erre int.