Én csak sikoltozom,
s ti azt hiszitek, röhögök.
Ülök egy falovon,
de benne ülnek a görögök.
Szárnya nincsen,
hangosan csattog a pata;
ez nem a Kincsem,
pokolba visz, nem haza.
Kétrét görnyedek,
azt hiszitek, bukfencet hányok.
Kíntól könnyezek,
mert tengeri cetlányok
helyett engem talál el
minden szakállas szigony.
Jó, ha a seb áttelel.
Ha felenged, az maga iszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.