Kivárásra élni

Mint zombi-sujtott terület, olyan a város.
Vagy atomcsapás utáni nukleáris télben.
Az utcára kimenni határozottan káros.
Legjobban az szenved, aki vétlen.

Bezárva négy fal közé, a hír, amit a propaganda
harsog, azon túl csak a végtelen semmi.
Fénylik a fagy baltája, az égből hull a dara,
de még nem kell erdőbe tüzelőért menni.

Elszabadult. Kísérleti lehetett talán
egy háborús, biológiai fegyver,
vagy denevér hús? És nem állt a piac falán,
"Isten bottal téged sohasem ver."

A lélek bent, mint kint a táj is,
kiaszott, fehér, puszta hamusivatag.
Csak dolgát teszi az ember, ha fáj is,
hogy hátán fát a semmi hasogat.

Az égen fagyott madarak szállnak,
szürkeségéből hideg hódara szitál.
A fák felkopaszodtak, rég vége a nyárnak.
Az ember vacokra húzódik és kivár.