Fekete billentyűk. Betűk rajtuk
fehérrel gravírozva, pengő
dübörgés a fülben, basszus,
áthallatszik...hagyjuk?..oké:
a billentyűk zörgése. Rezgő
ablaküveg, nem hallani a rezgető
zajt, elnyomja a klarinét, szembe
világít az éjjeli lámpa, nyitott a
könyv, lapján fehér
háttéren feketén nyomtatott
betűk kergetik egymást tömött
sorokban a végtelenből érkezve, és
a végtelenbe tartva, soha
ki nem fogyóan, árnyékot vet rájuk
a fej, amely eltakarja a
lámpát - ezért az árnyék -, a másik
szobában tévé mondja, csak mondja
a magáét, a híradó mehet valahova
a fejekbe a képernyőről, nem
mindegy, mivel kábítja magát az
ember vagy asszony, a készülékből
áradó agymosó szöveggel,
fülhallgatóból ömlő, modern
vagy klasszikus zene áradatával, vagy a fehér
lapon sorokban vonuló fekete
betűkből fölsejlő, valóságon
túli valósággal, dehogynem, csak valahogyan
túlélni a következő éjszakát
is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.