Tudja, egyedül vagyok. Ritkán látom
a fiamat is, vagy a lányaimat;
folyton csak azt hallgatom, hogy az ágon
az ablak előtt a madár kit sirat.
Mert sirat valakit, bár az nem divat,
de ki tudja, hogy a madaraknál ott
a levegőben néha kit is itat
könnyel a szem, ha huzatban megfázott?
Ez is úgy jön ide most már naponta,
mintha hazajárna; ül, bekukucskál
az ablakon keresztül a szobámba,
és mintha köszönne is, úgy cserren rám;
látom, öregember, megvan még a fán
az ág. De ide ne süssön a lámpa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.