Ha te voltál az én rózsaszálam,
én olló, hogy lenyisszantottalak?
Nézzük csak e képet kissé tágan:
élem csorbult ki rajtad, szép alak!
Kora reggeltől trágyáztam földed
(éjjel nem, akkor már aludtam én),
száz szirmodat a szívembe tömted,
rólad zengett egy tucat költemény.
Kőrózsának bizonyultál, lelkem.
Úgy elkenődtem rajtad, mint egy légy,
ha lecsapják. Nem voltál kegyetlen,
de elpárologtattad a reményt,
hogy nem élek majd tovább leverten:
kirúgtál, de én voltam a kretén.
2016. augusztus 31., szerda
Éji dallam
Az éj közepén arra riadtam,
fejembe fészkelte magát egy dallam.
Azóta zümmögi benne egyre:
"ne számíts senkitől különös kegyre!
Szívedben a tüzek már nem égnek.
Tartozik? Követel? Már kész a mérleg:
hogy elmúlt az az utolsó varázs,
hamuvá roskadt benne a parázs."
Az éj közepén arra riadtam,
hogy fejemben egy szomorú dal van.
Azóta próbálom kiűzni belőle,
hátha kaphatok még új erőre.
fejembe fészkelte magát egy dallam.
Azóta zümmögi benne egyre:
"ne számíts senkitől különös kegyre!
Szívedben a tüzek már nem égnek.
Tartozik? Követel? Már kész a mérleg:
hogy elmúlt az az utolsó varázs,
hamuvá roskadt benne a parázs."
Az éj közepén arra riadtam,
hogy fejemben egy szomorú dal van.
Azóta próbálom kiűzni belőle,
hátha kaphatok még új erőre.
2016. augusztus 30., kedd
Vissza a feladónak!
Bélyegnél nem tapadóbb a lét,
csak tudnod kell, hogy melyik felét
ne nyálazd soha meg nyelveddel.
Ne tapadjon hozzád. Engedd el!
Inkább rgaszd rá a bélyeget!
a a postán így fölveszik neked,
hogy csomagként kézbesíthessék.
Visszaküldöm: selejtes termék.
Being is not stickier than a stamp,
just you have to know
which half of it never to wet.
Don't let it to stick to you,
let it go, remit!
Rather stick the stamp on it,
and bring it to a post office
to deliever that package:
It's a flawy product. I return it.
csak tudnod kell, hogy melyik felét
ne nyálazd soha meg nyelveddel.
Ne tapadjon hozzád. Engedd el!
Inkább rgaszd rá a bélyeget!
a a postán így fölveszik neked,
hogy csomagként kézbesíthessék.
Visszaküldöm: selejtes termék.
Being is not stickier than a stamp,
just you have to know
which half of it never to wet.
Don't let it to stick to you,
let it go, remit!
Rather stick the stamp on it,
and bring it to a post office
to deliever that package:
It's a flawy product. I return it.
Ködös hajnalokon
Alvó riad. A földtől még
teret old a csilló pára.
Ablakon túl, kinn, a sötét
fedi el, hogy mi vár mára.
Bár az utak dübörögnek,
ide hallik a vaspálya.
Az ecetfán szarka cserreg,
oszlik a hajnal homálya.
Torony mögött felvöröslik
kelő Naptól az ég alja.
Bár a szobák az éjt őrzik,
apa reggelijét falja.
Máris indul. Az alakja
belevész a nagyvilágba,
kalapját a köd takarja,
a bokrokról szálló pára.
teret old a csilló pára.
Ablakon túl, kinn, a sötét
fedi el, hogy mi vár mára.
Bár az utak dübörögnek,
ide hallik a vaspálya.
Az ecetfán szarka cserreg,
oszlik a hajnal homálya.
Torony mögött felvöröslik
kelő Naptól az ég alja.
Bár a szobák az éjt őrzik,
apa reggelijét falja.
Máris indul. Az alakja
belevész a nagyvilágba,
kalapját a köd takarja,
a bokrokról szálló pára.
2016. augusztus 28., vasárnap
W. S. Merwin: A vízözön előtt
fordítás
Miért is ígérte,
hogy magunk építhetünk meg
egy bárkát, teljesen egyedül,
a ház háta mögött
a New York Avenuen
Union Cityben, New Jerseyben,
az utcai autózaj énekében
Noé története után,
akinek senki nem hitte el,
hogy vízözön következik,
amely mindent ellep majd,
amikor azt mondtam apámnak,
hogy mi is építsünk egy bárkát,
a saját bárkánkat
a hátsó udvarban;
a konyha alatt meg is csinálhatjuk;
azt válaszolta, hogy igen, meg,
én akartam, és azt mondtam,
meg fogjuk csinálni,
miért is ígérte,
amikor el akartam kezdeni,
hiszen senki sem hitt bennünk,
hogy mondtam,
egy bárkát építünk,
mert nagy esők jönnek,
és ez igaz,
de senki soha nem hitte
hogy bárkát építünk,
és senki soha nem hitte,
hogy jön a vízözön.
BEFORE THE FLOOD
Why did he promise me
that we would build ourselves
an ark all by ourselves
out in back of the house
on New York Avenue
in Union City New Jersey
to the singing of the streetcars
after the story
of Noah whom nobody
believed about the waters
that would rise over everything
when I told my father
I wanted us to build
an ark of our own there
in the back yard under
the kitchen could we do that
he told me that we could
I want to I said and will we
he promised me that we would
why did he promise that
I wanted us to start then
nobody will believe us
I said that we are building
an ark because the rains
are coming and that was true
nobody ever believed
we would build an ark there
nobody would believe
that the waters were coming
William Stanley Merwin (1927) amerikai költő, műfordító és író, több, mint 50 kötet verse, prózája jelent meg 1952 óta.A Princetonon végzett, azután Robert Graves fiának házi tanítója volt.1956- és 68 között Londonban élt, volt dramaturg, de a 60-as évekre már elismert költő és szerkesztő lett. Az USA-ban leginkább a vietnami háborúról szóló verseiről ismert, a Robert Bly, Adrienne Rich, Denise Levertov, Robert Lowell, Allen Ginsberg és Yusef Komunyakaa nevű költőkkel együtt alkotott.
Korai versei közül sok a mitológiai témájú, és sok verse állatokkal kapcsolatos. A 60-as évektől kezdve kísérletezett a metrikusságtól eltérő versekkel. A 70-es évek végén visszanyúlt korai témáihoz, és új szempontból, új technikákkal dolgozta fel azokat. Késői versei álomszerű, képzeletgazdag költemények a természeti világról.
2010.-ben a Kongresszusi Könyvtár az USA legértékesebb költészeti díját adta neki: ő lett a 17. United States Poet Laureate.
Miért is ígérte,
hogy magunk építhetünk meg
egy bárkát, teljesen egyedül,
a ház háta mögött
a New York Avenuen
Union Cityben, New Jerseyben,
az utcai autózaj énekében
Noé története után,
akinek senki nem hitte el,
hogy vízözön következik,
amely mindent ellep majd,
amikor azt mondtam apámnak,
hogy mi is építsünk egy bárkát,
a saját bárkánkat
a hátsó udvarban;
a konyha alatt meg is csinálhatjuk;
azt válaszolta, hogy igen, meg,
én akartam, és azt mondtam,
meg fogjuk csinálni,
miért is ígérte,
amikor el akartam kezdeni,
hiszen senki sem hitt bennünk,
hogy mondtam,
egy bárkát építünk,
mert nagy esők jönnek,
és ez igaz,
de senki soha nem hitte
hogy bárkát építünk,
és senki soha nem hitte,
hogy jön a vízözön.
BEFORE THE FLOOD
Why did he promise me
that we would build ourselves
an ark all by ourselves
out in back of the house
on New York Avenue
in Union City New Jersey
to the singing of the streetcars
after the story
of Noah whom nobody
believed about the waters
that would rise over everything
when I told my father
I wanted us to build
an ark of our own there
in the back yard under
the kitchen could we do that
he told me that we could
I want to I said and will we
he promised me that we would
why did he promise that
I wanted us to start then
nobody will believe us
I said that we are building
an ark because the rains
are coming and that was true
nobody ever believed
we would build an ark there
nobody would believe
that the waters were coming
William Stanley Merwin (1927) amerikai költő, műfordító és író, több, mint 50 kötet verse, prózája jelent meg 1952 óta.A Princetonon végzett, azután Robert Graves fiának házi tanítója volt.1956- és 68 között Londonban élt, volt dramaturg, de a 60-as évekre már elismert költő és szerkesztő lett. Az USA-ban leginkább a vietnami háborúról szóló verseiről ismert, a Robert Bly, Adrienne Rich, Denise Levertov, Robert Lowell, Allen Ginsberg és Yusef Komunyakaa nevű költőkkel együtt alkotott.
Korai versei közül sok a mitológiai témájú, és sok verse állatokkal kapcsolatos. A 60-as évektől kezdve kísérletezett a metrikusságtól eltérő versekkel. A 70-es évek végén visszanyúlt korai témáihoz, és új szempontból, új technikákkal dolgozta fel azokat. Késői versei álomszerű, képzeletgazdag költemények a természeti világról.
2010.-ben a Kongresszusi Könyvtár az USA legértékesebb költészeti díját adta neki: ő lett a 17. United States Poet Laureate.
Táncteraszon
Abba sem hagyták a táncot,
hogy indult velük a terasz.
Ha magaddal viszed a párod,
ahol vagy, a föld fölött egy arasz.
A zenekar csak játszott,
éppen szólót dübörgött a dob.
A tömegben semmit sem látsz ott,
ha a Földet hátra hagyod.
És repült velük az egész erkély
lebegve a sziklák fölött,
pár másodperc, még tartott az estély,
amelyre úgy kiöltözött
mindenki, mintha az utolsó lenne,
mielőtt elindul a végtelenbe.
hogy indult velük a terasz.
Ha magaddal viszed a párod,
ahol vagy, a föld fölött egy arasz.
A zenekar csak játszott,
éppen szólót dübörgött a dob.
A tömegben semmit sem látsz ott,
ha a Földet hátra hagyod.
És repült velük az egész erkély
lebegve a sziklák fölött,
pár másodperc, még tartott az estély,
amelyre úgy kiöltözött
mindenki, mintha az utolsó lenne,
mielőtt elindul a végtelenbe.
Szerencsénk az entrópiával
Két pont a térben nincs relációban,
ha a szerelemtől eltekintenénk.
Távolodnának egymástól? Hát jól van.
Nem fogja meg őket semmi szinte még.
Egymásra ismer egyszerre két lélek?
A tér is összegyűrhető lesz akár.
Eltűnik az idő, és már nem félnek,
hogy rájuk ezután időtlenség vár.
Két pont a térben nincs relációban,
ha nincsen közöttük semmi vonzalom,
nincs mozgás sem: megfagynak kint a hóban,
s a jéghideg tér maga a borzalom.
Csak egy szerencséd van, amíg szád kékül:
ha élsz, csökken az entrópia végül.
ha a szerelemtől eltekintenénk.
Távolodnának egymástól? Hát jól van.
Nem fogja meg őket semmi szinte még.
Egymásra ismer egyszerre két lélek?
A tér is összegyűrhető lesz akár.
Eltűnik az idő, és már nem félnek,
hogy rájuk ezután időtlenség vár.
Két pont a térben nincs relációban,
ha nincsen közöttük semmi vonzalom,
nincs mozgás sem: megfagynak kint a hóban,
s a jéghideg tér maga a borzalom.
Csak egy szerencséd van, amíg szád kékül:
ha élsz, csökken az entrópia végül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)