2013. december 15., vasárnap

Ólomkatona

Nem tudom, voltam-e ólomkatona,
de azt hiszem, többé már nem lehetek.
Belém nem törik már a patkány foga,
bár dobáltak eleget az elemek.

Immáron Isten marionettje lettem.
A madzagokat ő rángatja rajtam,
Szenvedtem és eltévelyedtem,
holtan éltem és élve meghaltam.

Jobb a sorsa az ólomkatonának:
róla mesélnek az ágyban este,
míg egy marionett figurának
szerelmét még senki sem kereste.

Én nem lehetek már ólomkatona.
Engem kedvére rángat dróton Isten.
Leszek talán madarak elé szórt gabona:
tápláljam őket, ha jobb sorsom nincsen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.