Nyomott a lég a városon.
A kőfalakon is átoson
a jövőtől a félelem:
mivé lesz holnap életem?
A város éli életét,
még nem nyomasztja a sötét,
de már lehűlt a levegő,
és jön az ítéletidő.
Bár távol még a nagy vihar,
de a sűrű csend már megzavar.
Még csak gyűlnek fellegek,
de nem tudom, hogy mit tegyek.
A káosz, ha már elborít,
a költő hasztalan vonyít:
szabadságodra jól vigyázz,
hogy kedved ne kövesse gyász!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.