2010. szeptember 4., szombat

Marci

Tizenöt éves múlt tavasszal,
és még pelenkázni kell.
Válla szélesebb enyémnél jó arasszal,
de egyedül sehova sem mehet el.

Tizenöt éves koromban voltam,
amikor rám tört az első, nagy szerelem.
Jól tanultam akkor, sokat olvastam,
és jó sportoló is voltam, azt hiszem.

Ő nem szeret olvasni. Tévét se néz.
Nem játszik órákon át számítógép programon.
Zenét, azt hallgat néha, de inkább csak heverész,
és csak várja, hogy az idő elvigye a napot.

Folyékonyan még anyanyelvén sem beszélt,
nem mondott még két összefüggő mondatot.
Hangszeren dallamot még soha sem zenélt,
csak rendezetlenül kalapálgatott.

Legboldogabb talán, amikor utazni készül.
És most már nem is fogja kezem!
Hosszú időbe telt, míg megtanulta végül,
ha nem is fogom kezét, el soha nem veszíthetem.

Tizenöt éves volt fél éve,
és még pelenkázni kell.
Mi lesz vele, ha egyszer majd ránk borul az éj,
és hívására többé majd senki nem felel?


átírva 2013. január 27.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.