Amikor ma haza érkeztem, két borítékot találtam a számítógép billentyűzetére téve. Feleségemnek - illetve most már nagyobb gyerekeimnek is - megvan az a szokása, hogy a nevemre érkezett leveleket nem bontják föl - egyébként én sem teszem, hiszen ez magukat civilizáltnak tartó emberek között szerintem így is van rendjén. A borítékokat kézbe véve egy pillanatra eltöprengtem: mi is lehet bennük. Két dolog tünt fel első pillantásra: A boríték "hivatalos" stílusa volt az egyik. Ez alatt azt értem - nyilván majdnem mindenki találkozott ezzel a boríték típussal - amikor primitív programozók, akik képtelenek boríték cimkét nyomtatni, és még kevésbé képesek borítékot nyomdai módszerekkel megcímezni, magán a levélen helyezik el a címzettet azonosító nevet, utca és házszámot, valamint postai irányító számot, és egy hajtogató berendezés segítségével úgy hajtogatják a levelet, hogy az a "hivatalos" stílű boríték "ablakába" hajtogassa a címet.
Ez a stílus jellemző az államigazgatási szervekre, önkormányzatokra és a számlaleveleket küldő vállalkozásokra: bankok, közmű szolgáltatók, kábeltv szolgáltatók.
A másik, ami feltűnt első ránézésre, már szűkítette a kört. No nem túlságosan, csak némileg. A bankok a feladó nevét és címét előre rányomtattatják a nyomdában megrendelt borítékra. Más cégek esetében ez a cég kultúrájától függ. Én mindenesetre általános iskolás koromban megtanultam, hogy a boríték bal felső sarkán van a helye a feladó nevének és postai címének, ahova az esetleges választ lehet küldeni.
A reklám anyagok egy részéról ez hiányzik. Ennek nyilván kettös oka van: az egyik, az lehet, hogy a reklámokat postázó cégnek semmi érdeke nem fűződik hozzá, hogy az általa kipostázott - amúgy senki által el nem olvasott, rögtön kukába vagy küblibe iktatott küldeményre választ kapjon, a másik pedig, hogy nem is szeretné, ha a címzett megtudná, ki is küldte a levelet.
A másik ilyen társaság az Országos Választási Hivatal. A boríték fent leírt "hivatalos" stílusa szegénységi bizonyítvány, hiszen a profit orientált-cégek képesek megcímezni a borítékot is, csak az államigazgatási szervek egyike-másika képtelen erre (tudom, én is nyomtattam profit-orientált cégnél borítékot). A levélre nyomtatott cím behajtogatása az "ablakba" megteszi. Az igazi különbség abban rejlik, hogy, míg a magyarországi - jobb - cégek lassan-lassan adnak az udvariasságra (még, ha a megcélzott kör érdekeit saját érdekeiknél jóval hátrébb helyezik is rangsorban), addig az államigazgatás ilyen finomságokra még érzéketlen: Képtelen fölfogni, hogy vannak olyan emberek, akik a feladó nélküli leveleket rövid úton a szemétbe "iktatják".
Ha a fentiekkel nem lennék tisztában, bizony így járt volna mindkét számomra oda készített boríték, minden megfontolás nélkül, amelyek közül mellesleg az egyik a kisebbségi névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelem űrlapját tartalmazta. Ezt csak áttekintés után iktattam, mégpedig ezúttal érelemszerűen a kukába, hiszen nem tudok róla, hogy valaha is bármelyik felsorolt kisebbséghez tartoztam volna, de ezzel - a papír pazarláson kívül - nincs is további baj.
A másik - kisebb alakú - boríték - ízléstől függően szintén iktatható a a fent leírt módon, ha az ember bízik benne, hogy a feladó nélkül érkezett küldemény nem bizonyul levélbombának. Ugyanis sok értelmét nem látom az előző - parlamenti - választások narancs színe után - bármiféle ellensúlyra, bár annak idején a narancsbőrűek erre hívták föl támogatóikat. De ez már politika, ami NEM szándékolt témája ennek a blog bejegyzésnek, úgyhogy itt abba is hagynám, ha nem kellene írnom arról is, hogy jön ide a Viagra. Hát semmi egyéb módon, csak úgy, hogy a potencia növelő ál- vagy valódi-, nem tudom, készítményeket reklámozó elektronikus szemét ugyanolyan feladó azonosíthatóság nélkül érkezik az elektronikus címemre, mint az Országos Választási Bizottság két hivatalos levele. A feladó nélkül érkező küldeményekről nálam automatikus eljárások gondoskodnak. Azokat nyom nélkül iktatják az iratmegsemmisítőbe.
.
:-)))))))))))
VálaszTörlés