Fejemmel felhőkbe vágyom,
visszahúz a létem.
Éjjel, hogyha fekszem ágyon,
félek a sötétben.
Vergődöm, mint hal a horgon.
Tüdőm átszakítva,
szívemet papíron hordom,
kamra, pitvar nyitva:
versekbe szakad e félszem.
Vagy mindez póz lenne?
Bár gyakran hiszem, hogy érzem,
nem bízhatom benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.