Úgyis elomlik

 Falad folyton férgek fúrják,
most is hallod zsizsegésük.
talán ez nem más, egy új rák,
mégis szíved szabja késük
éles, kemény darabokra,
mintha mind tűzkőből lenne.
Akármi lehetett benne,
már elfelejted napokra.

Megesz a csönd, mint a hideg
fal, a meszelt, fehér, néma.
Bár az ember tiszta ideg,
változtatni mégis béna,
mintha szíve kőből lenne.
Kemény, halott, mint fák télen,
egyedül áll, mint a téren,
csak férgek nyüzsögnek benne.

Falnak háttal, vagy feléje
lehet fordulni az este.
Kinek van hidegebb éje?
Kinek szívét rágja beste
féreg, ami falból támad?
Meszet zabál? Szívet? Mindegy.
Hiába zárod be, mint egy
kaput. Elomlik a várad.

Ajánlás

Herceg, ezt jól megcsináltam,
de te is benne vagy ebben.
Mindmáig a falon álltam.
Maradok, bár pillám rebben.