A házfalakról gyűlölet csorog.
Vörösre festi őket száz plakát,
a szívet szaggató acélhorog,
hazugságleplező, vörös brokát.
Most újra visszatér a múlt idő.
A "népnek ellensége" megremeg,
"a hitből majd a győzelem kinő",
nem kellenek a gyilkos fegyverek.
A gyűlölet, mint méreg, szétterül,
vakít, butít, de jó utat mutat:
mutatja, hogy' ne élj ma emberül,
s hogy ne feledd, ezer csahos ugat.
A gyűlöletlé-fertelem frecseg.
Elmét fakít, homályba von jövőt.
Sötétbe von ragyogó szíveket,
agyakra borít miazmás ködöt.
Csak túlélni ezt a múltidőt?
Már ismerős ez életmód nagyon,
hogy' handabandázik tucat ripők,
és én most is csak úgy rájuk hagyom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.