Milyen tág most fejem fölött az ég;
olyan magas, és csillagtalan!
A kezdetét is elfeledtem rég,
mióta nem élek boldogan.
S mily hosszúra nyúlik az éjszaka,
amelyben még csillag nem ragyog!
Mehetek haza, vagy akárhova,
én mindig csak sötétben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.